Fezejet

1  7|        sejtelem derengeni.~ ~- Énnekem van jó védelmem - mondá
2 19|       Hallod-e, édes Zsófikám. Énnekem egy gondolatom támadt, amit
3 19|   időre, amíg a neje itt lesz, énnekem nem foglyom, hanem vendégem.
4 20|        hevert az asztalán. “Óh énnekem nagyon jó védelmem van ezzel
5 21|        én visszakérem, mert ez énnekem az egyetlen kincsem a világon.~ ~-
6 22| gondolat!~ ~- Ezért nem szabad énnekem elhíresztelnem a jó hírnevem