Fezejet

  1  2|       ASSZONYTAGADÓK~ ~Istentagadókrul már sokat írtak; de még asszonytagadókrul
  2  2|      katonaságból.~ ~Mikor hazakerült, már üresen találta azt a rámát,
  3  2|             hajdanában sokan ilyen (ma már) hihetetlen alakok, akik
  4  3|            egész csomó költeménye volt már, amik közül nehány a divatlapokban
  5  3|             divatlapokban is megjelent már. Ami a “poéta” nem éppen
  6  3|           ítéletnek a hallatára.~ ~“Ez már a radikális ekszpediens!
  7  3|                   Köszönöm alázatosan. Már most ha egy garázda legény
  8  3|            Praktikus felfogás volt; de már a földesúr nem vonta vissza
  9  3|              volt, nem is lesz soha.~ ~Már a megyegyűlésen is beszéltek
 10  4|             teljhatalmú kormánybiztos. Már akkor szükség volt a felvidéken
 11  4|               megbízható férfiúra. Ott már a reakció dolgozott a pánszlávizmus
 12  4|                bevonuló kormánybiztost már egy glédába állított puskás
 13  4|                múzsanyáj: “Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”.~ ~
 14  4|                a deresre, ha a paraszt már a jövendő bűneit is megbűnhődte.~ ~
 15  4|          szabad volt: tisztesség, emez már tiltva van. A leány tud
 16  4|              Az öreg Markóczy életében már nem kerültek közszemlére.
 17  4|         veheted el, Flóris: mert annak már van vőlegénye.~ ~- Ki lehet
 18  4|                előtted látsz.~ ~- Most már én mondom neked vissza,
 19  4|             majd lesz helyőrsége. Most már biztos vagyok felőle, hogy
 20  4|            ártott.~ ~Markóczy Dezsőnek már zsebében volt a püspöki
 21  4|               jutalmazta meg a költőt. Már szabad volt a csók.~ ~(-
 22  4|                 a legénység együtt van már, a lovak is felszerszámozva.
 23  6|         negyedrész-telkes gazdák (most már maguk urai) sereglettek
 24  6|              zendüléshez. S egy csapat már elindult, fegyverrel, fáklyával
 25  6|            századbeli mangalétát, mely már egy lépést haladt a kovás
 26  6|                 Végezze adjutáns. Most már itt van. Megkapta, amit
 27  6|                fel a kormánybiztoshoz. Már tudta, hogy az meg van sebesülve -
 28  6|               golyóbis. Lehetett aztán már osztrák pénzt is kapni a
 29  6|                jobb keze a feleség. Ez már bizonyos.~ ~Odahúzta magához
 30  6|     betakargatta a férjét: nem kellett már fölötte virrasztania, maga
 31  6|              és paripa nyugalomra megy már.~ ~A kitalált sürgöny tartalma
 32  6|         felugrott az ágyából. Nem volt már sebesült, nem volt lábadozó.
 33  6|       Nyergeltesd fel a paripámat.~ ~- Már készen minden. Lovad felnyergelve.~ ~
 34  7|               ugyanaz lökte ki onnan a már pénzzé kivert ércdarabot.~ ~
 35  7|           kérdezni, hogy tálaltathat-e már?~ ~Természetes.~ ~Az ízletes
 36  7|               Viola, aki előtt kezdett már valami sejtelem derengeni.~ ~-
 37  7|         szerencsétlen Markóczy? Hiszen már lógsz! A szél veri össze
 38  7|               amikor a templom kulcsát már magával hozza.~ ~Most aztán
 39  7|            magával hozza.~ ~Most aztán már megértette Viola, hogy minő
 40  8|                Handgeld”, s volt aztán már altiszt elég, aki az újoncokat
 41  8|                a honvédtáborba.~ ~S ha már egyszer a cigány is ide
 42  8|     népdalénekes; de az nagyon el volt már sesteredve, s arról volt
 43  8|                De Markóczy Dezső látta már a fejük felett tornyosulni
 44  8|                fellázításával; de most már egész nyíltan lépett fel,
 45  8|                 Közvitéz, altiszt volt már elég, úgy ahogy glédába
 46  8|       föladataikat.~ ~Mindenkinek volt már hivatala.~ ~Csak egy tagnak
 47  8|                Minden hadcsapatnak van már őrnagya, parancsnoka, csak
 48  8|            színésznőt, beleoktatta azt már a nyomorúság.~ ~Beszereztek
 49 12|             vigadtak a hazáért.~ ~Most már nyitva volt az út Görgey
 50 13|          feleségét meglátogatni.~ ~Ott már mindenki fel volt magasztalva
 51 13|           fegyverek mindenütt győznek. Már beszéltek a kormány visszaköltözéséről
 52 13|    visszaköltözéséről Budapestre. Pest már szabad volt az ellenségtől.
 53 13|                nagyon sok.~ ~- Itt van már nálam.~ ~- Hol vetted?~ ~-
 54 15|                Aradra igyekeztek, mely már magyar kézen volt. Egy sivatagon
 55 17|        parasztszekeremen fogok utazni. Már kifizettem.~ ~Violát szólították
 56 17|            elmondá Flórián úrnak, hogy már szerződtetett vadászt, régi
 57 17|               harapdálva. Nem ordított már, hanem sírt, mint egy kutya;
 58 17|                első halála lehetett ez már.~ ~Mikor a bőrét lerántották,
 59 17|               is. Sokszor megölték ezt már, de azt a kis halált mindig
 60 17|       leskunyhóban minden rendben volt már. Viola felocsúdott ájultából,
 61 18|               az én bolond fejemben ez már megfogamzott, hát annak
 62 18|              termébe vezet. Voltak ott már sokan, akik várakoztak;
 63 18|             nagyon beteg.~ ~Viola erre már hangosan nevetett.~ ~- Igazán
 64 18|               van ám Josefstadt, s oda már nem visz el a tyúkász-szekér
 65 18|          ingyen. Valamit gondoltam; ha már kigondoltam, hát csak ki
 66 18|             Milyen jó, ha az ember tud már németül. Azután egy benyílóba
 67 18|           Aztán eszembe jutott, hogyha már a kecskeméti passzusért
 68 18|               kancelláriából kiléptem, már ott találtam a folyosón
 69 18|           asszonyomat. Azok is átestek már az audiencián: rám vártak.~ ~
 70 18|               Josefstadtba igyekszik? (Már “kegyednek” szólított, nem
 71 18|                maga, kedves barátném. (Már kedves barátném!) Tud-e
 72 18|              megértsd. Elébb elmondtam már, hogy a foglyok nevei után
 73 18|            került, ami 25-öt jelent. Ő már remek munkát csinál.~ ~-
 74 18|              ami a neve után van írva, már egy kerek “O” volt. Ez annyit
 75 18|               a munkáját a kedves urad már nem eladásra készítette,
 76 18|        rámutatva a rostélyosra, tudtam már a német nevét “roszprádli”.
 77 18|                   Egészen hozzászoktak már.~ ~De az asszonyka csak
 78 18|              későbben kapta meg. Mikor már csak az utolsó villára való
 79 18|          megkínált vele: “Köszönöm, én már ebédeltem.” (Igen: a napnál.)~ ~
 80 18|           konyha, se szakácsné.~ ~- Én már kitaláltam. Hozassunk nyers
 81 18|            beszélek. Mind visszatértek már a zárkáikba. A Sándorék
 82 18|               alá a kürtőből. Én tudom már tapasztalatból, hisz a táborban
 83 19|                van a halállal. Volt az már halálán egynehányszor, egyszer
 84 19|         halálán egynehányszor, egyszer már ki is volt terítve, énekelték
 85 19|             találok ki meséket. Óh, én már megtanultam jól hazudni.~ ~-
 86 20| Markóczy-kastélyba.~ ~Csacsina fejében már meg volt fogalmazva a levél,
 87 20|               hát, Amadé úrfi, meghalt már Zentai papa?~ ~- Nem, de
 88 20|                forradalmi hadseregben, már megbocsátotta; hiszen segítettem
 89 20|             suttogá a vendég.~ ~Látott már Viola olyan vendéget is,
 90 20|            milyen nagy iskoláját járta már végig a keserű életnek!)~ ~
 91 20|             Emília asszonyság.~ ~Tehát már az első mese megvan. Nem
 92 20|              nevén Humann Emília. Most már tudta a vendégnő, hogy kinek
 93 20|            kell titkolnia.~ ~Nevet hát már találtak volna ki a számára.~ ~-
 94 20|             malacpörkölt ott párolgott már nagy tálban az asztalon.~ ~
 95 20|             vezeti.~ ~Két asszonytársa már akadt.~ ~Az egyik jókedvű,
 96 20|          szájról szájra. Hogy Fiuméban már kikötött a francia hajóhad,
 97 20|            szorítottam, szóltam hozzá. Már nem hallotta. Halva volt.
 98 20|            akarok összeszorítani.~ ~Az már nem sírás volt, hanem őrjöngés,
 99 20|          Róbert, Róbert...” Otthon van már!~ ~Akkor aztán Viola a saját
100 20|    szerencsétlen társnéja mellett, aki már csak az álomvilágban találkozik
101 21|        hordatta az ételt.~ ~Flórián úr már korán átkocsizott Amadé
102 21|         megérteni a különös helyzetet. Már ő akárhol fog látni egy
103 21|                 Ő tehát értesülve volt már arról, hogy mit tartalmaz
104 21|              Markóczy-kastélyban; most már nem tekintették kegyelemkenyér-fogyasztó
105 22|               nevét a gazembernek!~ ~S már kattogott a kezében a puska
106 22|              angolul tanulnak. Az uram már jól tud angolul. Néha angol
107 22|                    Üres képrámája most már az én örököm.~ ~A lelkipásztor
108 23|          gyülekezetben.~ ~Ez a gyermek már viseli a vállán a keresztfát.~ ~
109 23|              minden hangját megértette már, s teste-lelke ezzel foglalkozott.
110 23|              az újszülött embervakarcs már hatvannégy szót hoz magával
111 23|               fogják, hogy ha megszűnt már Magyarországon minden jog,
112 23|              egészíté ki Amadé.~ ~- Én már kitaláltam, mi módon fogom
113 24|            odább szökött. Bebarangolta már a Bükköt, a Tátrát. Egyszer
114 24|             hátra a lakcímét. Üthették már bottal a nyomát!~ ~Majd
115 24|          megtette. Egész halommal állt már az asszonyok fiókjában Flórián
116 24|             magyarok felszabadítására. Már erősen közelítenek.~ ~Flórián
117 24|               azok, hanem léghajón. Ők már feltalálták a repülés titkát.
118 24|             bír nekik ellenállni.~ ~No már ennek Flórián úr sem tudott
119 24|     porkolábnak, meg a leányának, akit már ismerek a Zsófi néni után.
120 24|              olyan jól elrontott.”~ ~Ő már előkészíté az útját a megindítandó
121 25|        csengetett a cselédnek: ő tudta már, hogy mire való az.~ ~Az
122 25|               kímélgess: nem fáj nekem már semmi.~ ~Azonban túlbecsülte
123 25|             dugva, felbontatlanul: ezt már a fia tette. Ez fájt.~ ~
124 25|                Erősen megszorítá.~ ~Ez már szövetség kényre-dacra.~ ~
125 25|             eltávozik a házból.~ ~Most már aztán szabad a világ, senki
126 25|                is észrevette, hogy van már úrnő a háznál, aki parancsolni
127 25|               fej. Olyan fejek, melyek már a haláltól lettek megszabadítva:
128 26|           gondolom.~ ~- Ah, tehát önök már megértették egymást? És
129 26|            mendemondának. Nem is titok már többé. Flórián egész estéken
130 27|               a kezeit és imádkozik?~ ~Már a kis Deodát is megtanult
131 27|               Isten hozza haza apát.~ ~Már futni is tudott a kisfiú,
132 28|   magyarországiakban az elítélt s most már felszabadult hajdani nagyságok.
133 28|               föltámadt kísértet, akit már elfeledtek?~ ~Boldog az
134 29|               jóságát soha.~ ~- És ezt már most nem is kell önnek tovább
135 29|            jöjj oda.”~ ~...Könnyű volt már tréfálkozni!~ ~ ~ ~
136 30|        kendőket lobogtatni.~ ~Hangzott már a hazatérő lábdobogása a
137 30|          valamit, azt petyegé:~ ~- Né! Már sarkantyús csizmám is van.~ ~
138 30|     Visszahozott régi otthonodba. Most már együtt maradsz velünk.~ ~
139 30|               kiálta Zsófi. S nem sírt már, hanem sikoltozott örömében,
140 30|              egész valóságot. Tehettem már: a hatalmasok elmúltak,
141 30|                mindig hazudik; de most már a tiszteletes úr ajkairól
142 30|             lett azokból a levelekből? Már nem hevertek a földön.~ ~
143 31|             lassankint megszűnik: - Ma már holnap van, mondogatják
144 32|                ismeretes. Megkedvelték már csak azért is, mert ideszármazása
145 Ut|          Dezsőné is özvegyasszony volt már. Dezső korán elhalt.~ ~Zentai
146 Ut|                  Egyetlen fia, Deodát, már akkor szolgabíró volt, ritkán
147 Ut|               megijedt. Szerette volna már visszanyelni, amit kiszalasztott.~ ~