Fezejet

  1  2|            tiszttartó lakán szállásolják el: annak van felesége és frajja.~ ~
  2  2|                  éltek: az egyetlen fiút el kellett távolítani az apai
  3  2|             bíróság egy összeget rendelt el a számára életjáradékul,
  4  2|                 viseli: ha férjhez megy, el fogja veszteni. Ez a levél
  5  2|             tiszta, életerős. Akár hiszi el a mai kor szülötte, akár
  6  3|                 alacsony bűn, azt többet el ne kövesse. Azzal az erdészhez
  7  3|                 a vadat, a fát, most meg el akarjátok ajándékozni magát
  8  3|                     Papírosbul! Ki veszi el?~ ~- Mindenki. A nemzet
  9  4|                     Ékes ritmust szavalt el szép csengő hangon, az ünnepelt
 10  4|                  Maga a kormánybiztos is el volt ragadtatva, nem tagadhatta
 11  4|                magyart Violával lejtette el.~ ~Az ünnepély után azt
 12  4|                 ennek a háznak, csábítsd el a pap leányát, azt a Violát.~ ~-
 13  4|                       Azt te nem veheted el, Flóris: mert annak már
 14  4|          diadallal.~ ~Amadé úgy távozott el nagybátyja házától, hogy
 15  4|                árnyék sem homályosította el.~ ~Övé volt az a gyémántszív
 16  6| természethistóriáján túl; de még nem ért el a kapszli rendszeréig. Úgy
 17  6|           kezeddel. Ellenségimet kergesd el.”~ ~Violának nem volt nyugta.
 18  6|                  osztrák bankót fogadják el fizetésül: itt pedig csupa
 19  6|              eredj oda a bérlőhöz, s add el neki a búzát, meg a rozsot
 20  6|               baja az uramnak.~ ~- Az is el fog múlni a jó hírre, amit
 21  6|             rozsot. Ne félj, nem szöknek el a kezem alól: a gazdasszonyaim
 22  6|                  ezüstkészletet, s hozza el magával, nehogy az ellenség
 23  6|            sürgöny átadására. Nem futnak el azok a bányavárosok addig
 24  6|           gondolt, hogy ha a nemzeti ügy el talál bukni, ezt a merész
 25  6|               rejtő útitáskát, amit soha el nem hagyott.~ ~ ~ ~
 26  7|                 könnyíteni akart Violán, el akarta venni a kezéből az
 27  7|             veretni pár nap alatt, azzal el kell készülni.~ ~S a hajdani
 28  7|         visszafordult, s az élő embernek el kellett lesni, hogy mikor
 29  7|                hagyta pihenőre.~ ~Gallia el volt foglalva az érckészlet
 30  7|          Selmecbányáról, onnan is hozott el egy bányászati vaskocsit,
 31  7|                 toronyszobát készíttesse el a lefoglalt érckészlet elhelyezésére.
 32  7|              bányászszekereket helyezzék el a kastély kocsitárába, a
 33  8|                ország megbízását fogadta el. Végzetes elhatározás volt
 34  8|                 a két kezedben, úgy süsd el rá, mert ha lefelé tartod,
 35  8|            tartod, az ellenséget találod el.”~ ~Elég is volt ennyi a
 36  8|                 össze, hogy maradt volna el onnan a cigány? De bizony
 37  8|               tartott, hogy maradt volna el a színész?~ ~Az egész trupp
 38  8|               népdalénekes; de az nagyon el volt már sesteredve, s arról
 39  8|               egy álló helyében énekelte el az áriáját.~ ~Kiegészítette
 40  8|                  a nő. - Te nem futhatsz el gyáván. Amit a sors a kezedbe
 41  8|                  adott, azt nem dobhatod el magadtól, hanem harcolsz
 42  8|            melyet a lázadóktól foglaltak el.~ ~De kellett még sok minden
 43 11|            összehordott; hogyan tanulták el az ágyúk kezelését a fiatal
 44 11|               véres csatározásokkal telt el. A fővezér a bányavárosokat
 45 11|            Sándora oldalán és Emília, ki el nem maradt soha a férjétől.~ ~
 46 11|           telepet az ő újoncai foglalták el az ellenségtől. Vásárfiául
 47 12|            Markóczy Dezsőné. Nem szöktem el Galíciába. Nem jöttem ide
 48 13|                 komoly tervekről kezdett el beszélni, zárt ajtó mögött.~ ~-
 49 13|              nevére. Így nem kobozhatják el, ha engem bárminő ítélettel
 50 15|             hitte, hogy utoljára. Minden el van veszve menthetlenül.
 51 15|                 kocsiján.~ ~- Én hagynám el az uramat? Soha! - mondá
 52 15|               hátráló hadjárat: Szegedet el kellett hagyni. A lengyel
 53 16|                 Isten a hazámat, hagyjon el engemet is!~ ~- De én nem
 54 16|                is!~ ~- De én nem hagylak el. Iszonytató a fájdalmad,
 55 16|               angyalát a férjének ítélte el a világ közvéleménye élőhalottá.~ ~ ~ ~
 56 17|              kész matróna lesz; ha addig el bírja hurcolni a keserű
 57 17|          hivatalos helyeket ő maga járja el. Szép asszonynak a kérését
 58 17|              ütött Flóriánnak.~ ~- Hagyd el, pajtás! Nem akarok én itt
 59 17|                     Viola azzal töltötte el a hosszú téli napokat, hogy
 60 17|                   s aztán ájultan bukott el a páfrány közé.~ ~Amadé
 61 18|                 Most aztán Viola árasztá el Zsófit csókjaival.~ ~- Hisz
 62 18|                hogy Josefstadtba csukták el fogságba. De levelet nem
 63 18|            Josefstadtban, sok esztendőre el van ítélve; hadbíró volt.
 64 18|                 hangja van. Onnan vitték el a börtönbe. A helyét be
 65 18|           Josefstadt, s oda már nem visz el a tyúkász-szekér ingyen.
 66 18|                Azt mondta, hogy olvassam el. (Ha csak az el nem olvas
 67 18|                 olvassam el. (Ha csak az el nem olvas engem!) Mégis
 68 18|                még nagyobb is, csak várd el a végit. Amint az udvari
 69 18|                 akarom meglátogatni, aki el van ítélve nehéz börtönre
 70 18|               utunkból senkinek egy szót el nem beszél.~ ~- Ígéretet
 71 18|                   hogy adósság. Kettőnek el kell mondanom, amit az utamban
 72 18|                van a férjemmel, azt csak el kell neki híven beszélnem.~ ~-
 73 18|            Hajmonnak híják. Nem felejtem el a nevét a Négy Hajmonfi
 74 18|               vissza, integetve.~ ~- Ezt el kellett neked mondanom,
 75 18|                minisztérium nem döntötte el, hogy szabad-e az államfoglyoknak
 76 18|                felesége számára. Nézzed, el is hoztam azt magammal.~ ~
 77 18|                  is elég; de nem fogadja el.~ ~A Sándor dörmögött valamit: “
 78 18|               ezt bizony jobb lett volna el nem mondanom! De hát ha
 79 18|              azoknak a lakói. Ott mentek el a mi ajtónk előtt. Lehettek
 80 18|              zsebüket, hogy nem dugtak-e el valami tilalmas eszközt?~ ~
 81 18|              magyar szót most tanulhatta el a fogoly uraktól, akiknél
 82 18|              idekerülök.~ ~- De nem mégy el éntőlem soha, édes Zsófikám.~ ~-
 83 18|                  Zsófikám.~ ~- De bizony el kell mennem az édes anyósomhoz
 84 19|               Úgy teszünk.~ ~- Rendezzük el a dolgot. Te holnap mindjárt
 85 19|               szívek újra találkozása.~ ~El kellett felejteni, hogy
 86 20|                  lehet csak elvégezni.~ ~El is végezte nehány nap alatt.
 87 20|              Példát vehet róluk.~ ~Viola el hagyta hangzani a rossz
 88 20|             Itthon vagy a házamnál. Soha el nem bocsátalak. Amim van,
 89 20|                  Most ne beszélj semmit. El vagy az úttól tikkadva.
 90 20|                 fogsz látni magad előtt, el ne áruld, hogy nagy fájdalmad
 91 20|               kinek híják. A férje nevét el kell titkolnia.~ ~Nevet
 92 20|                  most beszélhetsz, mondj el mindent - szólt Viola.~ ~-
 93 20|            amivel ezt mondta? Óh én soha el nem felejtem.~ ~- Nagyon
 94 20|           szivárgott elő, ezen át szállt el a lelke. Hát elég ez egy
 95 20|             homlokon, s hasztalan alszom el, ez a rémlátás oda is utánam
 96 20|                 Nem az árokba temették-e el, mint öngyilkost? Nem! Rendes
 97 21|                 átadatni.~ ~- Mindnyájan el fogunk menni a temetésre -
 98 21|               táskában, amit Emília soha el nem hagyott magától? A szegény
 99 21|                  a nagy, masszív kulcsot el lehetett benne forgatni
100 21|              kegyedről. Hát csak fogadja el, mert különben a szürke
101 21|         Emíliához, s odasúgott: - Fogadd el, kedvesem, ez a te jogos
102 22|                lelki vigasztalást. Mondd el, mi a bűnöd?~ ~- Nem bűn
103 22|              akkor minden faragó eszközt el kell dugni előle a foglyoknak.
104 22|       államfogoly. A férjem azért mondta el mindezt nekem, hogy óva
105 22|             szabálytalanságokat követett el a mi fogadtatásunk alkalmával.
106 22|             viselt kincsemért, akit soha el nem hagyok magamtól, akit
107 23|                   Iszonyattal utasította el azokat magától.~ ~Egyszer
108 23|                  célt érni. Én nem futok el innen mind e rágalmak miatt;
109 24|                  debreceni lapokat látta el csatatéri adomákkal, a Károlyka
110 24|          Készséggel fogadta a kondíciót. El hagyta magát raboltatni
111 24|           fegyverbe öltözzék, s induljon el a magyarok felszabadítására.
112 24|        elkészültek az arcképek. Mindenki el volt ragadtatva a hasonlatosságtól.~ ~
113 24|    hasonlatosságtól.~ ~De mármost ezeket el kellene küldeni Josefstadtba
114 24|                  a módját, hogy útközben el ne sikkadjanak?~ ~- Semmi
115 24|               patrónusnak.~ ~- Te viszed el? - mondá Amadé - de hát
116 24|                   hogy hazudom. Ki hiszi el, amit én mondok. Hisz az
117 25|                  naponkint ott hajtattak el a hintóikkal a Markóczy-kastély
118 25|     jószágigazgató ablaka alatt robogott el, azt tüntetőleg köszöntették,
119 25|                fölött nyomtalanul futnak el a viszontagságok, nem vonnak
120 25|                sohasem. De hát most csak el kellett jönnöm, hogy meglássam
121 25|               csak az anyának mondja azt el a nagyanya, hogy mit látott
122 25|                   hogy ha meghal, jöjjön el a halotti ágyához, s vitesse
123 25|               halotti ágyához, s vitesse el a koporsóját a Markóczyak
124 25|                 melynél ez a nő foglalja el az asztalfőt; hanem beköltözik
125 25|            mindig csak az asszonyt ítéli el. Amit a férfi tesz, az nem
126 25|           nyájasan köszöntek: nem bújtak el napernyőik alá. Máriától
127 25|              Milyen sikoltozást követett el fölötte!~ ~És azután volt
128 26|               szólt hozzá Viola -, téged el akarnak tőlem rabolni. De
129 26|                   s csókjaival halmozott el.~ ~Emília visszahúzta a
130 26|            magához, s azokat zálogosítja el.~ ~Beszélt a férjről, aki
131 28|                 súlyos bilincsek voltak. El is hagyhatták a zárkáikat,
132 28|                 várat még nem hagyhatták el.~ ~Előbb be kellett várniok
133 28|                  Az államhatalom rendeli el, kinek hol kell majd ezután
134 30|      meglepetések még mindig nem fogytak el.~ ~Amadé lépett Dezső elé,
135 30|                 te ezt mindnyájunk előtt el bírtad titkolni - szólt
136 31|            lesznek. Innen reggelig senki el nem megy.~ ~Viola duzzogott
137 31|      börtönbenlakás alatt nem felejtette el, hogy ő magyar főnemes,
138 Ut|  vadász-leskunyhó is. Amadé itt beszélte el nekem emlékezetes vadászkalandját