Fezejet

1 22|   anyának érzem magamat.~ ~A lelkipásztor a halántékához csapta a
2 22|      ölöm meg! Meg én!~ ~S a lelkipásztor, haragtól lángba borulva,
3 22|   most már az én örököm.~ ~A lelkipásztor egy atyai csókban adta áldását
4 23| nagyon helyes lesz - mondá a lelkipásztor.~ ~S a kicsike is beleegyezett,
5 30|        Eközben megérkezett a lelkipásztor, tiszteletes Széplaky Ezékiel