Fezejet

  1  2   |               ki megy elébb férjhez.~ ~Most mind ennek vége.~ ~Három
  2  2   |            Pest sem az volt akkor, ami most Budapest.~ ~Hiányzott belőle
  3  3   |          viginti quinque solidost.~ ~S most egyszerre ide cseppenik
  4  3   |               Köszönöm alázatosan. Már most ha egy garázda legény részeg
  5  3   |             gazfickónak, megemlegette. Most meg szépen becsukják a kóterbe
  6  3   |                erdőbül a vadat, a fát, most meg el akarjátok ajándékozni
  7  4   |                    Kedves atyámfia, én most terád nagy dolgot akarok
  8  4   |               azt vállalják tizedében. Most mi fizetünk nekik dézsmát.~ ~-
  9  4   |               De egyet nem tudsz, amit most mondok. Én házasodom.~ ~-
 10  4   |                akit előtted látsz.~ ~- Most már én mondom neked vissza,
 11  4   |         váradnak majd lesz helyőrsége. Most már biztos vagyok felőle,
 12  4   |              át.~ ~- Kedves bátyám. Én most búcsút veszek tőled. Engemet
 13  6   |              negyedrész-telkes gazdák (most már maguk urai) sereglettek
 14  6   |              markóczi nemzetőröknek.~ ~Most aztán, hogy a tapló a körmükre
 15  6   |                esik. Végezze adjutáns. Most már itt van. Megkapta, amit
 16  6   |                 Ez megint igaz volt.~ ~Most egyszerre trombitaharsogás
 17  6   |                hogy ezt a sürgönyt még most éjjel kezembe adtad.~ ~-
 18  7   |           történt, azt nem tudja: csak most hallotta a hajdúktól, hogy
 19  7   |               él, és a hivatalának. És most ennek vége lesz. Minden
 20  7   |        visszahozzák mindezt ismét ide: most csak a kormány számára helyezik
 21  7   |           népdalokat énekelt, aminőket most a honvédek danolnak a táborban
 22  7   |                következménye.~ ~- Amit most cselekszünk, ha győzünk,
 23  7   |         elhoztad a kormány parancsára, most csak szállítsd oda a kormánynak,
 24  7   |                gyöngyözik: ez az ember most teljesen uralkodik fölötte.
 25  7   |                ha ellenkezésbe jöttek: most pedig meghajlik a tanácsa
 26  7   |           kulcsát már magával hozza.~ ~Most aztán már megértette Viola,
 27  7   |             vállalt Markóczy magára.~ ~Most aztán, mikor felment a szobájába,
 28  8   |           ország és a király.~ ~S azok most perben vannak egymással.
 29  8   |                a tisztviselői hivatás. Most hirtelen a jogászokból,
 30  8   |             nagy tragédia játszódik le most a hazában.~ ~Előadtak drámákat,
 31  8   |              elleni fellázításával; de most már egész nyíltan lépett
 32  8   |               a jövendőtül fél, az még most elfuthat.~ ~Többen meg is
 33  8   |         tartott a feleségével.~ ~- Még most nyitva előttünk az út a
 34  8   |         szöktem meg Thália templomába; most szívesen cserélem vissza
 35  8   |              nem nevezi magát annak?), most mutassák meg, hogy mit tudnak.~ ~
 36  8   |     komédiásokból kitelt minden; - kik most igazi tragédiát játszani
 37 12   |          osztrák vezérnek, Schlicknek. Most ennek a dolga volt a menekülés.~ ~
 38 12   |          mellett vigadtak a hazáért.~ ~Most már nyitva volt az út Görgey
 39 13   |             teneked nem magyarázom meg most; ne rontsam vele az álmaidat.
 40 13   |            tisztikar intézkedik. Odáig most szabad az út. Mi most rögtön
 41 13   |            Odáig most szabad az út. Mi most rögtön elutazunk Markóczfalvára.
 42 14   |              nem olyan nagyszerű, mint most, újjászületése után.~ ~De
 43 15   |              Violánk!~ ~Markóczy Dezső most tudta csak meg, hogy minő
 44 17   |               futás, rettegés volt; és most ez az írtózatos egyedüllét!~ ~
 45 17   |         egyedüllét!~ ~Mi lesz a sorsa? Most húszéves, tizenöt év múlva
 46 17   |             kincs vagy! Mit piszmognál most a szarvasok etetésével?
 47 17   |        gyönyörű erdőben. A tisztásokon most nyílnak az ibolyák, gyöngyvirágok.~ ~-
 48 17   |          alakjában elvárni.~ ~- No hát most segíts nekem az elájult
 49 17   |         lefektették.~ ~- Az igaz, hogy most elég csúf vagy. Így asszony
 50 18   |        felpattant, bependerült rajta a most érkezett jövevény. Ő volt
 51 18   |             lehetett a tisztája de azt most ledobta, hogy egyenesen
 52 18   |             általam százezer csókot.~ ~Most aztán Viola árasztá el Zsófit
 53 18   |            Hisz ez lehetetlen, amit te most beszélsz. Bejutni egy asszonynak
 54 18   |               ítélve nehéz börtönre és most nagy beteg: levélben írta
 55 18   |       barátnéjára:~ ~- Te rossz Zsófi! Most adod ezt elő! Hiszen ezen
 56 18   |                No, de ne szomorkodjunk most azon. Majd csak megkönyörül
 57 18   |             olyan volt a szaga, mint a most festett ajtóé.~ ~Az urad
 58 18   |               meg a drága gyomrának.~ ~Most dobszó hangzott az udvaron,
 59 18   |             rabokra főz. A magyar szót most tanulhatta el a fogoly uraktól,
 60 18   |     kuktamunkát mind katonák végezték. Most is munkában voltak. Hárman
 61 18   |                végig az orcámon.~ ~Még most is sírt a jó Zsófi, hogy
 62 19   |          mondanivalója. Búcsúzni jött. Most kapott értesítést, hogy
 63 20   |              példálózást, hogy hol jár most Viola asszony, hol találkozik
 64 20   |      visszatérek hozzá: ő maga küldött most ide.~ ~- Ne mondd? A haldokló
 65 20   |                a tót parasztzendülést. Most azonban arról akar megbizonyosodni,
 66 20   |            alapítson, megházasodjék.~ ~Most aztán Violán volt a sor,
 67 20   |                 Azt is meg fogom önnek most mindjárt mondani. Van hazánkban
 68 20   |               a válláról levetnie.~ ~- Most ne beszélj semmit. El vagy
 69 20   |               menyecske; ő is itt van, most is olyan bohó, ha mások
 70 20   |           családi nevén Humann Emília. Most már tudta a vendégnő, hogy
 71 20   |        levetkőztek, lefeküdtek.~ ~- No most beszélhetsz, mondj el mindent -
 72 20   |           elmondom neked valamikor, de most nem látok magam előtt egyebet,
 73 21   |           lesztek; ha hoztok, esztek”. Most mindezen Amadé barátunk
 74 21   |              merev, oly savanyú kedély most csupa lágyság, csupa édesség
 75 21   |           átszolgáltatom.~ ~Emília még most sem értette a dolgot. Csak
 76 21   |           szíve: úgy jött neki, mintha most őtőle meg akarnák venni
 77 21   |             tartalmaz a végrendelet.~ ~Most ezzel összevetve azt, hogy
 78 21   |        helyzete a Markóczy-kastélyban; most már nem tekintették kegyelemkenyér-fogyasztó
 79 21   |          utánjárással nem bírt elérni, most önkényt hozták eléje. Miniszteri
 80 21   |               az ügyvédi diplomáját.~ ~Most azután lemondott az uradalmi
 81 22   |              boldog napot és éjszakát. Most ennek a boldogságnak a kárhozatát
 82 22   |           pillanatokban. Éreztük, hogy most a paradicsomot lopjuk meg
 83 22   |               atyjának a kezét.~ ~- És most eredj haza nyugodtan, őrizd
 84 22   |         szenvedett.~ ~- Üres képrámája most már az én örököm.~ ~A lelkipásztor
 85 23   |                ezt a mérget főzik. Még most nem bírom azt megsemmisíteni.
 86 24   |         fogházra vagyok elmarasztalva: most odamegyek, jelentkezem,
 87 24   |              rá a férjéhez. Hisz ennek most, a világ ítélete szerint,
 88 24(2)|                                    Még most is olyan tréfás gyerek,
 89 24(2)|               olyan tréfás gyerek, még most is fest remek képeket.~ ~
 90 25   |              hajdani barátnéival, akik most megvetésüket tudatják vele.
 91 25   |               úgy van.~ ~A régi nő még most is szép volt. Karcsú, magas,
 92 25   |           itten. Azóta sohasem. De hát most csak el kellett jönnöm,
 93 25   |                életből vissza. De hogy most itt lehetek, annak örülök
 94 25   |                 nem akart rólam tudni. Most hát ezek a levelek az én
 95 25   |              ügyészem, Zentai Amadé.~ ~Most még jobban egymás szemébe
 96 25   |                háznál - mondá Amadé.~ ~Most nagy robajjal jött be a
 97 25   |              Mária fiatal korában. Még most is hasonlított hozzá.~ ~
 98 25   |           persona volt, ami fődolog És most ez a régi asszony az egyszerű
 99 25   |          önkényt eltávozik a házból.~ ~Most már aztán szabad a világ,
100 25   |     forradalomnak. Mind a börtön lakói most.~ ~- Hisz ez egy kincs! -
101 25   |        elkerülték a Markóczy-kastélyt, most egymást váltva álltak meg
102 26   |         embernek a szelleme ott repked most is denevérszárnyakon, s
103 27   |              szót ejté ki:~ ~- Hej, ha most mindezt hallaná a tutma
104 28   |        magyarországiakban az elítélt s most már felszabadult hajdani
105 28   |                olyan derék ember, hogy most került ki a börtönbül.~ ~
106 29   |           jóságát soha.~ ~- És ezt már most nem is kell önnek tovább
107 29   |                 a férfias csók.~ ~- És most még holmi apró emlékeket
108 29   | visszatartottam. Jobb volt önre nézve. Most utazása alatt előszedheti
109 30   |              Az előrelátható. Markóczy most jön a börtönbül. Hozza kezében
110 30   |        megérkezett.~ ~A családtagoknak most rohanni kellett volna ki
111 30   |          Visszahozott régi otthonodba. Most már együtt maradsz velünk.~ ~
112 30   |             ítéletünkben megtévedtünk. Most bocsánatot kérek mindnyájunk
113 30   |           piktor, a Károlyka, kár hogy most nincs itt, mikor josefstadtból
114 30   |                mert mindig hazudik; de most már a tiszteletes úr ajkairól
115 31   |        Sándornak az útját.~ ~- Ne menj most be: ne zavard a papot. Ráérsz.~ ~
116 31   |               és Sándor.~ ~Sándor csak most jutott hozzá, hogy tiszteletét
117 32   |               férjeik? Az a kettő, aki most szabadult ki a börtönbül,
118 32   |             okát, az alól is fölmenti. Most menjen ön ki a barátaihoz,