Fezejet

  1  2|                 nevét nem mondták ki az ő tanyáján... S hogy még magában,
  2  2|           Csacsina Flórián.~ ~Hogy mije ő tulajdonképpen ennek a családnak,
  3  2|             amik hasznavehetővé teszik. Ő a szemfüles felügyelő a
  4  2|              ehhez értett csak Flórián. Ő alkudott a kereskedőkkel,
  5  2|           beszélt vele. A válóperben is ő volt a férj ügyvédje.~ ~
  6  2|          eltiltotta magától.~ ~Nem volt ő kivételes lény: ilyen volt
  7  3|        parasztok, csak szépen kértek, s ő szépen adott. A vadorzók
  8  3|                 teljességében látni. Ha ő esztrengára fogta a delikvenst,
  9  3|              siralomszót hallgatni. Még ő biztatja a hajdút “fortius!”,
 10  3|               az úriszék előtt, hogy az ő uradalmában nem oszt többé
 11  3|       Magyarországon, akik mindenben az ő eszejárását követték. Egész
 12  4|                 csak maga elé dörmögte: ő értette azt:~ ~- Ez volt
 13  4|          készült a dicsőséges példát, s ő is átkarolta a szép tolmács
 14  4|               az Amadé öcsénket?~ ~- Ha ő beleegyezik.~ ~Nehány nap
 15  4|                 Amadé volt a vőfély: az ő kezére támaszkodva járult
 16  4|            oltár elé. A felköszöntőt is ő mondta a lakománál az új
 17  4|             maga egész tisztaságában. S ő azt meg tudta érdemelni.
 18  4|                azt meg tudta érdemelni. Ő is egész szívet hozott szerető
 19  6|               kívántak benne találni, s ő kettőt állított elő.~ ~Violája
 20  6|               várt rá a feladatoknak.~ ~Ő volt a kormánybiztos, akinek
 21  6|            kérjen. A maga eszétől kért. Ő bontotta fel a beérkező
 22  6|              kezébe. Itt van a feleség! Ő lesz az íródeák, a titkár.
 23  7|          készületeket tett az utazásra. Ő is kíséri az átadott kincseket.~ ~
 24  7|                 súlyát, mely egészen az ő vállaira nehezedik.~ ~Egyszer-egyszer
 25  8|         Markóczynak választani kellett. Ő választott. Az ország megbízását
 26  8|                nehéz szívdobogást, amit ő, mikor a lelküknek irányt
 27  8|                 amit a felesége őrzött; ő volt a pénztárnoknő; beszélt
 28  8|            hítta tekintetes asszonynak: ő csak a “Zsófi” volt, igen
 29  8|            jókedvű, mindig nevető arcú. Ő volt a népszínművek Rózsija.
 30  9|                elfogadta a megbízatást, ő is elvitte magával a feleségét.~ ~ ~ ~
 31 11|             aztán eljött az ideje, hogy ő is csatlakozzék a kormány
 32 11|                 követője volt Zsófi, az ő Sándora oldalán és Emília,
 33 11| congrev-röppentyűt. Az egész telepet az ő újoncai foglalták el az
 34 12|                az nem védelmezte meg az ő tábori poggyászát. Heves
 35 17|               hiteles okiratokkal, hogy ő megvette a markóczfalvi
 36 17|             telekkönyvileg átíratott az ő nevére szabályszerűleg.
 37 17|               hogy a hivatalos helyeket ő maga járja el. Szép asszonynak
 38 17|            Viola szerződtette jágernek. Ő ugyan nem jár fel a kastélyba,
 39 17|         veszedelemtől nem kell tartani: ő maga, Flórián, kíséri az
 40 17|         asszonyt sétái alkalmával, s ha ő nem mehet, követi a komornyik,
 41 17|               társalgásba. Kisült, hogy ő mind a két nyelvet érti.
 42 17|               Amadé nem lövöldözött, az ő fegyvere golyóra volt töltve,
 43 18|                 most érkezett jövevény. Ő volt az, a derék Zsófi,
 44 18|               venné jó néven. Hát aztán ő szólított meg elébb: Mi
 45 18|               De egészen ártatlan, soha ő senkit halálra nem ítélt,
 46 18|              kiszabadított. Nem csinált ő a forradalomban semmit.
 47 18|                 kántori hivatalát, mert ő az egyedüli fenntartónk,
 48 18|              kiemeltem a középsőt. Erre ő azt mondta, hogy “aber”,
 49 18|               mondta: “friskó! friskó!” ő meg ennyit tudott magyarul.
 50 18|                 a mészárszék van. Amire ő azt mondta, hogy “gute ráz”,
 51 18|               betűvel, utána meg csupa “O” betűvel.~ ~Az asszonyság
 52 18|             megtudná, hogy a foglyok az ő távollétében faragnak, bosszúját
 53 18|               az öt forintot jelent. Az ő munkáját nem becsülték fel
 54 18|               került, ami 25-öt jelent. Ő már remek munkát csinál.~ ~-
 55 18|           Minden fogoly szerelmes belé. Ő az egyetlen fehérszemély,
 56 18|                van írva, már egy kerek “O” volt. Ez annyit tesz, hogy
 57 18|            készítette, hanem emlékül az ő kedves kis felesége számára.
 58 18|               fiai így szenvednek, hisz ő megjövendölte, hogy ez lesz
 59 18|          odahaza, s ahhoz szokott, hogy ő parancsoljon. De hát szokni
 60 18|        lementünk a konyhába Veronkával. Ő volt az egyetlen fehérszemély
 61 18|                Megengedi nekik, hogy az ő esztergályos-műhelyében
 62 19|                megmaradt amellett, hogy ő holnap hazautazik.~ ~Viola
 63 19|            Tátrába: azok között volt az ő asszonya is.~ ~No, ez a
 64 20|               mely napfényre vágyik? És ő napjára ki tudta számítani,
 65 20|              hamis tanúság Markóczynak, ő maga tudná azt legjobban,
 66 20|              azt legjobban, hol volt az ő felesége a nagy csillaghullás
 67 20|               Rögtön visszatérek hozzá: ő maga küldött most ide.~ ~-
 68 20|               hogy mi hivatalt visel az ő fia a Markóczy-uradalomban.~ ~
 69 20|           hivatalos bizonyítványt, hogy ő felsőbb engedély mellett
 70 20|                 enyhítése. Ezt a titkot ő tudná gyümölcsöztetni.~ ~-
 71 20|                 mindig vidám menyecske; ő is itt van, most is olyan
 72 20|             megpaprikázta.~ ~Pedig csak ő maga volt felpaprikázva.~ ~
 73 20|             intézkedett, hogy Emília az ő hálószobájában alugyék.
 74 20|                 férjem azt mondta, hogy ő kicsiny ember, őt nem fogják
 75 21|            segítő kezét Flórián úr - és ő is kezet csókolt a nőnek.
 76 21|            férje szomorú haláláról s az ő maga fölmentetéséről.~ ~
 77 21|                a különös helyzetet. Már ő akárhol fog látni egy halottat,
 78 21|               ismertem Zentai urat.~ ~- Ő bizonyosan tudott kegyedről.
 79 21|              őtőle meg akarnák venni az ő kedves halottját aranyon,
 80 21|      visszakapta s elrejthette. Enélkül ő aludni sem tudna. A vasláda
 81 21|                 melyben az ítélete van. Ő tehát értesülve volt már
 82 22|       tépelődésében az atyjára gondolt. Ő volt a helység lelkipásztora:
 83 22|    térparancsnoknál, Hayman ezredesnél, ő rögtön maga elé bocsátott,
 84 22|           anyósom feledte itten.~ ~- Az ő keresztje még súlyosabb
 85 23|                   Viola tudta jól, hogy ő ezzel ki van rekesztve az
 86 23|           gúnyra fogják emlegetni.~ ~És ő mégis boldognak érezte magát:
 87 23|           tenyerét egymáshoz csapkodva. Ő értette ezt legjobban.~ ~
 88 24|                volt báró Jósika Miklós, ő vezette a kultuszminisztériumot;
 89 24|           regényíró, nagy idealista. Az ő eszméje volt, hogy minden
 90 24|               urat agyonbosszanthatá. S ő maga szentül hitte, amit
 91 24|                 olyan jól elrontott.”~ ~Ő már előkészíté az útját
 92 25|                 csengetett a cselédnek: ő tudta már, hogy mire való
 93 25|              Szakasztott olyan, mint az ő fia volt, a Dezső, ilyen
 94 25|                 az oltárhoz vezetni; de ő visszautasítá a szerencsét.
 95 25|         Levélben tudatta Violával, hogy ő nem marad meg abban a házban,
 96 25|            Flórián az esküdt ellensége. Ő a rágalmak kútfeje, melyek
 97 25|           levelét.~ ~- Elfutott előlem. Ő volt a megölő gyilkosom,
 98 25|               régi asszonyt. Ez lesz az ő védelmezője.~ ~Az egész
 99 25|                  A felszólító leveleket ő írta, s itthon volt. Vele
100 25|           gyalázat!~ ~Inkább szenvedjen ő, mint szenvedjenek azok,
101 26|                a védencét, Emíliát.~ ~- Ő beleegyezik?~ ~- Úgy gondolom.~ ~-
102 26|                a szerep jut a Zsófinak; ő tud komédiázni. A gyermek
103 26|           megsérti. Nemcsak azzal, hogy ő maga minden csábító szirénnek
104 26|             azzal, hogy árulja a nejét. Ő maga hozza eléje a világfiakat,
105 27|             helyéről a térparancsnok, s ő állt szembe a kegyetlen
106 28|          emlegeti ismerőseinek, hogy az ő leányának a vőlegénye olyan
107 28|                 család megnövekedett az ő börtönben léte alatt.~ ~
108 28|                miből éljenek meg? Az az ő gondjuk.~ ~Napszámosra mindenütt
109 29|                 rendőri intézkedésekre. Ő rögtön elhagyhatta a börtönét:
110 30|                 asszonyságnak az atyja. Ő sem akarja útját állani
111 30|          gyönyörűség volt nézni, s hogy ő is mondjon valamit, azt
112 30|          köszönöm - mondá Mária -, amit ő tett velem.~ ~- Visszahozott
113 30|                neki megengedni, hogy az ő kedves Sándorját megölelje.~ ~
114 31|                 nem felejtette el, hogy ő magyar főnemes, s ismeri
115 Ut|              gazdája volt Zentai Amadé: ő vitt bennünket megyéről