Fezejet

  1  2|        felesége és frajja.~ ~A ház ura Markóczy Dezső, harminc évet meghaladott
  2  2|               fiúnak is kell fizetnie. Markóczy Dezső elrendelte, hogy a
  3  2|          pecséttel volt leragasztva.~ ~Markóczy Dezső nem vágta fel a pecsétet.
  4  3|              lelkes elvbarátra talált. Markóczy Dezső, amíg katona volt,
  5  3|           Amadéra Flórián bátya, mikor Markóczy Dezső kinyilatkoztatá az
  6  3|       megyegyűlésen is beszéltek róla. Markóczy Dezső és Zentai Amadé.~ ~
  7  3|                  Engemet is? - kérdezé Markóczy Dezső.~ ~- Te magad gondoskodni
  8  4|            senki sem mondott ellent.~ ~Markóczy Dezső fölment Budapestre,
  9  4|              bizonyos akasztófához”.~ ~Markóczy Dezső a kormánybiztosi teendők
 10  4|            első nemzeti fegyveres erő. Markóczy puskákat is szerzett az
 11  4|    szónoklataikra rögtönözve válaszolt Markóczy Dezső. Hazafias szónoklata
 12  4|             vissza is adta a csókot.~ ~Markóczy Dezső valami édes lázt érzett
 13  4|                 Ezzel egészen megvette Markóczy Dezső szívét.~ ~Az installációs
 14  4|             azok országszerte. Az öreg Markóczy életében már nem kerültek
 15  4|              teendőktől szabadulhatott Markóczy Dezső, magához hívatá Flóriánt.~ ~-
 16  4|              Viola.~ ~- Bolond vagy!~ ~Markóczy Dezső hátbavágta Flóriánt,
 17  4|                   Még ez sem ártott.~ ~Markóczy Dezsőnek már zsebében volt
 18  4|             Másnap reggel aztán, mikor Markóczy Dezső kijött a nászszobából
 19  4|        fegyvercsattogást választják?~ ~Markóczy Dezső megölelte az öccsét.~ ~-
 20  4|      kézszorítással sem vett búcsút.~ ~Markóczy Dezső boldogságát egy árnyék
 21  5|             vert aranyban, ezüstben.~ ~Markóczy Dezső is átadta a magyar
 22  5|              volt az, mely a nőgyűlölő Markóczy szívét virágzásra kényszeríté.
 23  6|                 nagyon megbecsülték.~ ~Markóczy Dezső évtizedig szolgált
 24  6|              nemzetőri zászlóaljakhoz. Markóczy Dezső képviselő is volt
 25  6|             harcolókat felbuzdítani.~ ~Markóczy Dezsőre nehéz feladat várt
 26  6|     támadásában elfojtani.~ ~Sikerült. Markóczy Dezsőnek nagy része volt
 27  6|              támadásának egyenes célja Markóczy mezővárosának megrohanása
 28  6|   tűzkeresztséget a magyar hadsereg.~ ~Markóczy Dezső az ellenség közeledtére
 29  6|              sietve vonultak vissza.~ ~Markóczy Dezső kipróbált paripáján
 30  6|              kész volt a törzstiszt.~ ~Markóczy Dezső a felesége szeme előtt
 31  6|               pénztárban? - kérdi tőle Markóczy Dezső.~ ~- Honnan volna?
 32  6|        ilyenkor legszebb a férfiarc.~ ~Markóczy nem állhatta meg, hogy az
 33  6|           érezni. Pálinka lesz elég.~ ~Markóczy helyeselte Viola ötletét,
 34  6|              saját bal kezednek sem.~ ~Markóczy illesztgette, próbálgatta
 35  6|              Még gyógyuló rováson volt Markóczy Dezső, amikor egy késő estén
 36  6|        sürgönyt.~ ~Amint azt elolvasta Markóczy, felugrott az ágyából. Nem
 37  6|            segített neki felöltözni.~ ~Markóczy megcsókolta az asszony homlokát,
 38  7|                   Reggelre megérkezett Markóczy Dezső csapatja Körmöc város
 39  7|             királynő házai ékesítik.~ ~Markóczy csapatja dobszó, trombitaszó
 40  7|             intézkedéseket megtenni.~ ~Markóczy ismerte ezt a Gallia urat,
 41  7|          Délután Selmecbányára utazott Markóczy, oda csak a huszárcsapatját
 42  7|            kitűnő céllövők.~ ~Estefelé Markóczy visszakerült Selmecbányáról,
 43  7|          bezárt kapuja előtt.~ ~Amikor Markóczy Dezső leszállt a lováról,
 44  7|          cselekedtél te, szerencsétlen Markóczy? Hiszen már lógsz! A szél
 45  7|           császári királyi kincseket a Markóczy kastélyba behozd. Gondold
 46  7|          Máskor fitymáló módon szokott Markóczy Csacsinával elbánni, ha
 47  7|                és felelősséget vállalt Markóczy magára.~ ~Most aztán, mikor
 48  8|             TÁNCOLÁS A VULKÁN FÖLÖTT~ ~Markóczy Dezső jól meggondolta, hogy
 49  8|                gondolt senki magára.~ ~Markóczy, mint teljhatalmú kormánybiztos,
 50  8|                újonc honvédsereghez.~ ~Markóczy Dezső azonban, mint régi
 51  8|            kedélyeért, a Sándor pátrit Markóczy még jobban a törhetlen komolyságáért.~ ~
 52  8|               ez mindig így lesz.~ ~De Markóczy Dezső látta már a fejük
 53  8|                Az első vészhírre tudta Markóczy Dezső, hogy minő balfordulat
 54  8|                Mentsük meg a hazát!”~ ~Markóczy Dezsőnek a kezébe is le
 55  8|              eldobják a vezénybotot.~ ~Markóczy Dezső tanácsot tartott a
 56  8|               tűrök, veled elveszek!~ ~Markóczy Dezső átölelte hőslelkű
 57  8|                De bizony csak! - mondá Markóczy.~ ~- Nekem is van ügyvédi
 58  8|              felemelték a vállaikra.~ ~Markóczy a többi színészeknek is
 59  8|                Nagyon jól van! - mondá Markóczy; - én tehát kinevezlek téged “
 60  8|                Markóczyné.~ ~S ezzel a Markóczy dandára valóságos mintaképe
 61  9|       csatlakozott a magyar fővezérhez Markóczy a maga hadcsapatjával, s
 62 11| megmászhatatlan hegyet keresztülfúrta. Markóczy utászai járhatóvá tették
 63 12|          kincsek.~ ~Azokat folytonosan Markóczy Dezső őrizte. Amint a kormánybiztos
 64 12|            táborból, melyben egyenesen Markóczy Dezső volt megtámadva.~ ~
 65 12|           szerkesztőjét.~ ~- Én vagyok Markóczy Dezsőné. Nem szöktem el
 66 12|             gondját. Megtalálja bennük Markóczy Dezső teljes számadásait
 67 13|         hadseregbe vont össze. Ezáltal Markóczy Dezső is megszabadult a
 68 13|                lesz az elbánás.~ ~Csak Markóczy Dezső arca volt komor.~ ~
 69 14|            FEJEZET~ A BOMBÁZÁS ALATT~ ~Markóczy Dezsőt, mint kormánybiztost,
 70 14|         forradalmi ostromlás esetén.~ ~Markóczy szállást fogadott a külvárosban,
 71 15|      megerősödve támadáshoz kezdett.~ ~Markóczy Dezső is Komáromba ment:
 72 15|                Itt van a mi Violánk!~ ~Markóczy Dezső most tudta csak meg,
 73 15|         fővezér Temesvár felé tartott. Markóczy és Sándor Aradra igyekeztek,
 74 16|     fájdalomkiáltással jött be nejéhez Markóczy Dezső.~ ~A világosi nap
 75 16|                fáj a halál, Paetus.”~ ~Markóczy Dezső megosztozott a pisztolypáron
 76 17|       Csacsinát.~ ~Hanem azért megírta Markóczy Dezsőnek (havonkint egyszer,
 77 17|         cenzúra alá kellett bocsátani. Markóczy Dezső inkább nem írt.~ ~
 78 17|              kalandot megírta levélben Markóczy Dezsőnek. Hozzátette annak
 79 17|            adja át neki, félreteszi.~ ~Markóczy Dezső nem kapta meg ez infámis
 80 18|           pedig az én kedves barátném, Markóczy Dezső felesége; amit annak
 81 19|               Ezt mind meg fogja kapni Markóczy a börtönében.~ ~Viola pedig
 82 19|               száján.~ ~Egy szép napon Markóczy Dezső börtönajtója megnyílt,
 83 19|           azzal felnyitá a két lakatot Markóczy békóin. Azzal karonfogta,
 84 19|   térparancsnok halk hangon mondá:~ ~- Markóczy úr, ön arra az időre, amíg
 85 19|             közülök hiányzanom - mondá Markóczy. - Te azalatt elosonhatsz
 86 20|             fogalmazva a levél, melyet Markóczy Dezsőnek fog írni a börtönbe,
 87 22|            sárkánya.~ ~- Megmondhatom: Markóczy Dezső.~ ~- Ne bolondozz!
 88 24|                 Ezt a hivatalt viselte Markóczy Dezső hadcsapatjánál a mi
 89 25|                szerencsét. Nem fogja a Markóczy nevet mással fölcserélni.~ ~
 90 25|                bemutatni.~ ~- Anyósom, Markóczy Mária; ügyészem, Zentai
 91 25|          házban, amelynek címertermébe Markóczy elvált feleségének arcképét
 92 25|           csörgettyű teakfából, melyet Markóczy Dezső maga faragott a kis
 93 25|             következtek a nagy dolgok. Markóczy Dezső arczképe fél nagyságban.
 94 25|         arcképeit, egynek kivételével: Markóczy Dezsőével. Hisz az rögtön
 95 26|          megtoldva, kiszínezve megírni Markóczy Dezsőnek.~ ~Levelei ott
 96 27|           élénk visszhangra találva.~ ~Markóczy Dezső a térparancsnok jobbján
 97 27|          poharat koccintani.~ ~Egyszer Markóczy mámoros kedvében nagy fennhangon
 98 27|                mondta: “tutma öreg”?~ ~Markóczy Dezső fölállt a helyéről,
 99 27|           úrhölgy nevét kérdeznem?~ ~- Markóczy Dezsőné.~ ~- Tehát e nagylelkű
100 28|                fogolytárs aggódva lesi Markóczy Dezső arcvonásait.~ ~Ez
101 29|             FEJEZET~ BÖRTÖNI EMLÉKEK~ ~Markóczy Dezsőnek nem kellett várnia
102 29|              önnek tovább titkolnia.~ ~Markóczy elértette a célzást. Mármost
103 29|                őket és elolvashatja.~ ~Markóczy közömbösen rejté kabátzsebébe
104 29|                   Ez is drága emlék!~ ~Markóczy megcsókolta a nehéz bilincset.
105 29|            fegyvertartási engedélyt.~ ~Markóczy Dezső megköszönte ez emléket.~ ~
106 30|                HALOTTAIBÓL FELTÁMADT~ ~Markóczy Dezső, mielőtt börtönét
107 30|             szót.~ ~- Az előrelátható. Markóczy most jön a börtönbül. Hozza
108 31|               rövid időköz alatt, hogy Markóczy Dezső meglátta Sándort,
109 31|            ahonnan hosszabb idő múlva, Markóczy Dezső egyedül tért vissza,
110 32|              három úr közül legelsőnek Markóczy Dezsőt hívatta elfogadó
111 32|          sietett, s kezét nyújtá neki. Markóczy keze remegett, mikor a megyefőnök
112 32|               mendemondákról, melyeket Markóczy feleségéről híreszteltek,
113 32|            megöltem egy embert - mondá Markóczy.~ ~- Mi módon?~ ~- Párbajban.~ ~-
114 Ut|                Markóczy-uradalomnak.~ ~Markóczy Dezsőné is özvegyasszony
115 Ut|   vendégszeretettel lettünk fogadva.~ ~Markóczy Dezsőné még húsz év múlva