Fezejet

 1  2|              a nagyvilágba.~ ~Zentai Amadé volt a neve. Unokaöccse
 2  2|              de nem asszony rabja.~ ~Amadé még húsz esztendős korában
 3  2|          ember, nagybátyjához került Amadé: itt családtagul fogadtatott,
 4  3|             ezt a nagyreményű pályát Amadé: a megyénél kinevezték tiszteletbeli
 5  3|      meghonosítani a provinciában.~ ~Amadé a nagybátyjában lelkes elvbarátra
 6  3|             Markóczy Dezső és Zentai Amadé.~ ~Volt ezért harc odahaza
 7  3|             honfi között. - Ezt mind Amadé mondta.~ ~A nagy disputában
 8  3|              rusticus ungit.”~ ~Amit Amadé azonnal lefordított neki
 9  4|            az első fegyverfogásokra: Amadé vette át a hadnagyi vezényletet.
10  4|        kormánybiztoshoz csatlakozott Amadé, mint hozzá tartozó hivatalos
11  4|          vers szép volt. (Bizonyosan Amadé költeménye volt.) Az előadás
12  4|          nekem nem szokásom - mondta Amadé, s hátat fordított neki.~ ~-
13  4|              uradalmi fiskálisnak az Amadé öcsénket?~ ~- Ha ő beleegyezik.~ ~
14  4|        biztos vagyok felőle, hogy az Amadé öcséd itt marad uradalmi
15  4|            családi összeköttetése.~ ~Amadé volt a vőfély: az ő kezére
16  4|        találta Amadét és Flóriánt.~ ~Amadé kézszorítva üdvözölte a
17  4|             térj vissza diadallal.~ ~Amadé úgy távozott el nagybátyja
18  6|              bevezette a férjéhez.~ ~Amadé arca egészen napbarnított
19  6|            több asszonyi munka is.~ ~Amadé csak arra várt, hogy a jószágigazgató
20  7|    vérfolyókkal legyen bosszúlva!”~ ~Amadé ellenben népdalokat énekelt,
21 17|             ismerős arcra bukkant.~ ~Amadé volt ott, polgári öltözetben.~ ~
22 17|                Messzebbre is gondolt Amadé; de ezt elhallgatta. Az
23 17|              elébb a megyefőnök elé, Amadé később, utolján következett.~ ~
24 17|          fogatával a kastélyba, mint Amadé a parasztszekerével.~ ~Az
25 17|      elfintorította az arcát, amikor Amadé nevét meghallotta.~ ~- Jól
26 17|      pálinkát.~ ~Viola helyeselte.~ ~Amadé megérkezett, és sietett
27 17|               per “tisztelt uram”.~ ~Amadé egy darabig hallgatta, aztán
28 17|              őket e diskurzus közben Amadé, s belebeszélt a társalgásba.
29 17|          mégis odakerült a kastélyba Amadé. Igaz, hogy szigorú felügyelet
30 17|            vadász.~ ~(Úgy? A vadász? Amadé? De hátha a vadász még rosszabb,
31 17|            nélkül sohasem tért haza. Amadé nem lövöldözött, az ő fegyvere
32 17|          bukott el a páfrány közé.~ ~Amadé mintegy húsz lépésnyire
33 17|         szétterpesztett körmeivel.~ ~Amadé tíz lépésnyiről küldte a
34 17|             szétmarcangolja.~ ~Ekkor Amadé kirántotta az oldalán levő
35 17|               úgy adta ki páráját.~ ~Amadé újra megtölté a puskáját,
36 17|           halált mindig kiheverte.~ ~Amadé e hőstettnek nevezhető küzdelmét
37 17|               mondhatom! - kiálta rá Amadé. - Eldobni a puskát!~ ~-
38 17|      kastélyba, kocsit kirendelni.~ ~Amadé pedig meglátott egy korsót
39 18|            ez lesz a végük.~ ~- Nem. Amadé által fogom a pénzt feladatni.~ ~-
40 18|             pénzt feladatni.~ ~- Hát Amadé itt van?~ ~- Igen. A péterváradi
41 18|            írt a levélben felőled és Amadé felől, ami a rabláncon levő
42 19|              a számból a falatot. De Amadé előtt se beszéljünk. Maradjon
43 19|             két asszony, Csacsina és Amadé.~ ~Nem kellett egymásnak
44 19|            száradva a lélek.~ ~Azért Amadé csak megmaradt amellett,
45 20|              asszony, hol találkozik Amadé úrfival. A Tátra nagy erdő:
46 20|         hozta magával, hogy Viola és Amadé ugyanaznap érkeztek meg
47 20|           bele Amadéba.~ ~- Nos hát, Amadé úrfi, meghalt már Zentai
48 20|            fog belevegyíteni - szólt Amadé.~ ~Csak egy rövid hivatalos
49 20|            elismertetik, hogy Zentai Amadé a forradalom bevégzése óta
50 20|           nagy lelkesedéssel írja le Amadé hőstettét a medvével, úgy
51 20|              Markóczy-uradalomban.~ ~Amadé megköszönte Flóriánnak a
52 20|              aztán biztosan mehetett Amadé vissza a haldokló apjához.
53 20|           hinni a parasztnak.~ ~- De Amadé még nem mondott le a vadászi
54 20| Zentai-birtok bérletbe van adva, ott Amadé még soká nem intézkedhetik
55 20|      legérzékenyebb oldalára.~ ~- De Amadé barátom fiatalember. A szív
56 21|             Violának és Csacsinának. Amadé írta. Szomorodott szívvel
57 21|           nézve fölvilágosítást.~ ~- Amadé hozzám írt levelében arra
58 21|               esztek”. Most mindezen Amadé barátunk egy kézfordítással
59 21|       asszonyt a szakácsnéval együtt Amadé birtokára, élelmiszerekkel
60 21|      intézkedés nem volt fölösleges. Amadé mind ez ideig, hogy beteg
61 21|             úr már korán átkocsizott Amadé kastélyába. A végrendelet
62 21|     verandáján három férfialak állt: Amadé, Csacsina és egy hivatalos
63 21|         kastély címer-termébe, Viola Amadé karján, Emília Flóriánén.
64 21|       egyszerre hangoztatták: bravó, Amadé pedig odalépett hozzá, megszorítá
65 21|           ezzel összevetve azt, hogy Amadé ott volt folytonosan a beteg
66 21|              fogva letett róla, hogy Amadé számára az előkelő világ
67 21|       tehernek.~ ~Pénz tisztesség!~ ~Amadé sorsában is jobb fordulat
68 23|           Viola.~ ~Emília visszajött Amadé kíséretében.~ ~A fiatalember
69 23|                 Azután kezet csókolt Amadé a papnak.~ ~- Nézze, édes
70 23|              szólnak. Vegye által.~ ~Amadé általvette a leveleket.~ ~-
71 23|          mulatságom ez nekem - monda Amadé felegyenesedve egész daliás
72 23|            törekesznek rajta - szólt Amadé, - de a fogházi fegyelem
73 23|       háttérrel bírnak - egészíté ki Amadé.~ ~- Én már kitaláltam,
74 23|           mint madonna-képet - mondá Amadé.~ ~- És azt küldöm hozzá
75 24|      Előkerítem én azt! - fogadkozék Amadé. - Itt kóborol az a vidéken.~ ~(
76 24|              hagyta magát raboltatni Amadé által, s amint a lábát betette
77 24|                Te viszed el? - mondá Amadé - de hát hogy jutsz te be
78 25|         bejelentetlenül lépett be.~ ~Amadé volt.~ ~Egymásra bámultak,
79 25|              Mária; ügyészem, Zentai Amadé.~ ~Most még jobban egymás
80 25|         Néhány percig némán.~ ~Akkor Amadé egyszerre meghajolt Mária
81 25|             a két kezével megszorítá Amadé kezét. Erősen megszorítá.~ ~
82 25|            Üdvözlöm e háznál - mondá Amadé.~ ~Most nagy robajjal jött
83 25|            kik arcképét előhozták.~ ~Amadé nem engedte másnak azt a
84 26|          LEGFŐBB RÁGALOM~ ~Egy napon Amadé ünnepélyes látogatást tett
85 26|              emelé föl a kezét, amit Amadé mohón ragadott meg két kézzel,
86 26|              gyászév letelik - mondá Amadé.~ ~- Akkor áldásom reátok.~ ~
87 26|            is eltűri a vigasztalást. Amadé egészen otthonos lett a
88 30|             mindig nem fogytak el.~ ~Amadé lépett Dezső elé, karján
89 30|      családfőt sem látták sehol, sőt Amadé is eltűnt valamerre.~ ~A
90 31|     pisztolytokot. Hirtelen megfogta Amadé kezét kivitte magával az
91 31|     előkerült a két eltűnt férfi is: Amadé és Sándor.~ ~Sándor csak
92 31|    pincekulcsokat.~ ~Ugyanezt mondta Amadé is a maga feleségének.~ ~
93 31|              üresen, hogy még Dezső, Amadé és Sándor sem láthatók sehol.~ ~
94 31|             magukkal semmit, csak az Amadé úr takargatott valamit a
95 Ut|       kalauza és gazdája volt Zentai Amadé: ő vitt bennünket megyéről
96 Ut|               ismerőseinél.~ ~Zentai Amadé még húsz év után is daliás
97 Ut|         esett a vadász-leskunyhó is. Amadé itt beszélte el nekem emlékezetes
98 Ut|             tudós, szembe az úrnővel Amadé.~ ~Egyszer a tudós is megszólalt -
99 Ut|         poharát Viola felé emelte.~ ~Amadé elnevette magát, az úrnő