Fezejet

 1  2|           folyvást ungorkodni kell. Hát még aki valamennyinél nehezebb,
 2  2|        éppen rávisz a kutyaindulat, hát hisz az ott találja a béresnéket,
 3  3|        megbüntetni a rossz fiát. No hát, az eddigi usus szerint
 4  3|   parasztnak: az adófizetés.~ ~- No hát az is! Egészen igazat adok
 5  4|         bírót, fülébe dörmögve:~ ~- Hát akkor mi szükség van még
 6  4|         vissza, hogy “bolond vagy”! Hát nem elég neked az apai példa?
 7  4|         képe mellett? Hozasd vissza hát a kacattárból, az ócska
 8  4|            hosszúra nyúlt a képe.~ ~Hát vannak becsületes emberek
 9  5|             kapott jegyajándékul.~ ~Hát ilyen volt a szerelem -
10  6|             azt szeretni a nőnek.~ ~Hát még ha visszatér!~ ~De vajon
11  6|          rögtön válaszolni kellett. Hát azt ki tegye meg? A sebesültnek
12  6|           bankóval fizetett.~ ~- No hát eredj oda a bérlőhöz, s
13  6|        hadviselésnek: az élelmezés. Hát erre is jó a feleség.~ ~
14  6|                Biztos helyen van.~ ~Hát ilyen volt az asszony, aki
15  6| megküldetett bányaigazgatóságnak.~ ~Hát ha egy mai világbeli feleség
16  7|          méltó a felemlegetésre; de hát volt idő, amikor vitéz férfiak
17  7|             pénzverő főnöke.~ ~- No hát az a Gallia fog melletted
18  7|           fegyveres fedezettel.~ ~- Hát akkor mondok neked valamit.
19  8|       Sándor pátri mély hangja:~ ~- Hát én nem vagyok itt?~ ~- De
20  8|   felszentelt papnak kell lenni. No hát én az vagyok. Mert az oltár
21 16|            de felét én viselem.~ ~- Hát mit akarsz? Várjam be, míg
22 17|        gondolja ezt méltóságod?~ ~- Hát ön az asztalnál velünk fog
23 17|     járhatnak medvék, farkasok.~ ~- Hát hiszen elkísér majd a vadász.~ ~(
24 17|           alakjában elvárni.~ ~- No hát most segíts nekem az elájult
25 18|          cseppentél ide?~ ~- Honnan hát? A börtönbül. Ott voltam
26 18|    meglátogatni.~ ~- Az uradat?~ ~- Hát persze! Az én uramat is
27 18|            férjével találkozni.~ ~- Hát hiszen minden okos ember
28 18|       fejemben ez már megfogamzott, hát annak muszáj volt megszületni.
29 18|         cifra történet ez nagyon.~ ~Hát odáig tudjuk a históriánkat,
30 18|             míg beeresztenek.” - De hát hogy mégy Bécsbe, hisz csak
31 18|            tepertős pogácsát.” - No hát mi kell még több. Még csak
32 18|          mondta a német, ráhagytam. Hát csak beírta, hogy “vakáte”.
33 18|           asszonyság is tolt előre, hát csak beléptem. Azután tudtam
34 18|          esnem. Nem venné jó néven. Hát aztán ő szólított meg elébb:
35 18|            helyét be sem töltötték. Hát csak arra kérem a felséges
36 18|     mosolyogni ezen a beszéden.~ ~- Hát hiszen a császár is mosolygott
37 18|            mondtad a királynak?~ ~- Hát hiszen a császár is elnevette
38 18|            a szavamra. Pedig hiszen hát úgy szoktuk azt mondani
39 18|      gondoltam; ha már kigondoltam, hát csak ki is mondom:~ ~- De
40 18|      levélben írta az anyjának.~ ~- Hát ha nem restelli kegyed a
41 18|         professzor lehetnék.~ ~- No hát akkor meg kell önnek fogadnia,
42 18|             a színháznál volt. Mert hát a foglyoknak szigorú regulájuk
43 18|       találni, mint nagy beteget. - Hát aztán nagyon meg lettem
44 18|    bocsátottak volna hozzám.”~ ~“De hát nincsen semmi baja a gyomrodnak?”~ ~“
45 18|            herceggé vagyok téve! De hát hogy jutottál te annyi ezüstpénzhez?~ ~
46 18|       kiálta fel ijedten Viola.~ ~- Hát persze, hogy lánc. Hozzá
47 18|           volna el nem mondanom! De hát ha az én szívem nem szakadt
48 18|        fogom a pénzt feladatni.~ ~- Hát Amadé itt van?~ ~- Igen.
49 18|      folytassam, ahol elhagytam. No hát: az ordinánc nemsokára előhozta
50 18|             Ez nem embernek való!~ ~Hát az a szerencsétlen pemák
51 18|                 Dehogy ordítok.~ ~- Hát mit csinálsz vele?~ ~- Hát
52 18|          Hát mit csinálsz vele?~ ~- Hát én majd csak bevágom.~ ~
53 18|           jó barátságba keveredtem; hát látok egy tagbaszakadt gömbölyű
54 18|             hogy ő parancsoljon. De hát szokni kell nekik a regulához;
55 18|        ilyent, mert megőrülök.~ ~Mi hát ketten lementünk a konyhába
56 18|          szerint meg van tiltva. De hát a térparancsnok jószívű
57 18|           mindent apróra megtudnom. Hát beszélj még a mi foglyainkról.~ ~-
58 19|           Azután azt kérdezte, hogy hát még hová készülök ellátogatni.~ ~
59 19|  kérdezősködött tőle, mi hozta ide. Hát mi? Az ingyenélés ösztöne.~ ~
60 19|        meglepetésnek nevezte; pedig hát nagyobb nem is lehetett.~ ~
61 20|        kötött bele Amadéba.~ ~- Nos hát, Amadé úrfi, meghalt már
62 20|             tett az én javamra.~ ~- Hát akkor mért hagytad ott a
63 20| jobbágyságot, a robotot, a dézsmát. Hát akkor mire való volt az
64 20|      keresni Amadénak menyasszonyt? Hát vannak magának nőismerősei
65 20|         hangot sem hall maga körül. Hát honnan akarja megszerezni
66 20|         összecsókolta az arcát.~ ~- Hát miért nem lehet nekem téged
67 20|             kell titkolnia.~ ~Nevet hát már találtak volna ki a
68 20|          ezen át szállt el a lelke. Hát elég ez egy erős férfinak,
69 20|          férjemet nem vallathatták, hát énvelem feleltettek mindenféle
70 21|    HUSZONEGYEDIK FEJEZET~ GYÓGYÍR-E HÁT AZ ARANY?~ ~Asztalnál ült
71 21|    behajtasson, azt kérdezte tőle: “Hát atyafi, »fűves« a lovad,
72 21|        bizonyosan tudott kegyedről. Hát csak fogadja el, mert különben
73 21|          forint aranyban, ezüstben. Hát még az ázsió!~ ~Szerencse?
74 22|         hozzájuk az ezredes.~ ~- Az hát egy nemes szívű ember!~ ~-
75 22|        találkoztam a fogházban.~ ~- Hát mit szándékozol tenni?~ ~-
76 22|             Más miatt sem lehet ez. Hát a születendő gyermekemből
77 24|         kóborol az a vidéken.~ ~(De hát ki az a mi Károlykánk?)~ ~
78 24|         fele is hazugság?~ ~- Fele? Hát aztán a másik felével mit
79 24|       viszed el? - mondá Amadé - de hát hogy jutsz te be a josefstadti
80 24|             közé fognak ugrálni; de hát az nekem tetszeni fog. Azt
81 24|             az egy igaz lesz.~ ~(De hát használ az valamit, ha egy
82 25|            itten. Azóta sohasem. De hát most csak el kellett jönnöm,
83 25|      kicsikémet, az én unokámat.~ ~(Hát van még valaki a világon,
84 25|             elhallgat, elbújik. No, hát idejöttem hozzád, hadd legyen
85 25|             akart rólam tudni. Most hát ezek a levelek az én tulajdonaim;
86 25|           egymás szemébe néztek:~ ~“Hát ez az?”~ ~“A bűn.”~ ~“A
87 26|      Mutatja, hogy nem féltékeny.~ ~Hát nincs-e joga a nőnek a megtorlásra?~ ~
88 27|        kezét:~ ~- Én voltam.~ ~- No hát én előhozatom a derest,
89 27|         nyugdíjat elrendelő.~ ~- Ez hát a jutalmam! - rebegé. Azzal
90 28|              avagy elbujdosik?~ ~De hát kinek fájjon a más szíve?~ ~
91 30|           tekintete őt kereste.~ ~- Hát te, kedves Zsófi! Nem mégy
92 32|            voltak esve. Hová lettek hát a férjeik? Az a kettő, aki