KILENCEDIK FEJEZET
KARDDAL VAGY KARD NÉLKÜL

A hadiszerencse a magyar hadsereg ellen fordult.

A schwechati ütközetvesztést követte a móri dandárvereség.

A fővárost nem lehet a császári hadsereg ellen megvédeni.

A kormány elhatározta, hogy székhelyét átteszi Debrecenbe. Bankóprést, államkincstárt előreküldtek.

Az országgyűlés megkísérlé a békekötést az előrenyomuló ellenséges hadvezérrel.

“Föltétlen megadás.”

Csak két halál között volt választás: karddal a kézben, vagy kard nélkül.

A nemzet választott: megtartá a kardot.

A hadjáratot újra kezdték; az aldunai tűzben edzett hadsereget fölvonultatták a Tisza-vonal védelmére, új zászlóaljakból új dandárokat alakítottak Erdély visszafoglalására, a határ oltalmazására. Maga a fővezér felvonult a bányavárosokhoz a fősereggel, s a császári fővezért maga után vonta, aki attól tartott, hogy a magyar sereg Bécset találja megrohanni.

Itt csatlakozott a magyar fővezérhez Markóczy a maga hadcsapatjával, s beszámolt a vezérnek a lefoglalt kincsekkel, amelyek nyolc vaskocsin voltak elhelyezve.

A főhadvezér Galliát nevezte ki a bányakincsek további felügyelőjéül, aki elfogadta a megbízatást, ő is elvitte magával a feleségét.