TIZEDIK FEJEZET
MAGYAR NŐK A SZABADSÁGHARCBAN

Nem regény, nem fantázia szüleménye, hanem adatokkal igazolt valóság, hogy a magyar nőknek mily hatalmas szerep jutott a szabadságharcban.

Markóczyné önfeláldozó buzgósága minden vidékén az országnak önmagától lángra lobbant.

A honvédekről a sanyarú hadjárat alatt lerongyollott a fehérnemű, a magyar hölgyek kezükbe vették sikeres fegyverüket, a varrótűt, s egyetértve, előteremtették a hadfiak számára a vászonruhát, az egész hadsereget ellátták tisztával.

A sebesültek ápolására tábori kórházakat rögtönöztek, s azokban az ápolónői tisztet a legjobb családok asszonyai teljesíték.

Viola és társnői egész nap tépést készítettek. Ez volt az akkori hölgyszobák mulatsága.

Jelszó volt: a szenvedés enyhítése. Mennyei hivatás!

Viola bebizonyította, hogy a feleségnek oka van férjét a hadjáratban hűségesen követni, s ez nem csupán a szívbeli szerelem.

Valami sokkal magasztosabb érzés volt az, mely a szíveket betölté.

A mai kor szülöttei a nevét sem ismerik annak.

A jelenkor hölgyei is nemes hivatással bírnak. Ők a béke angyalai.

A dicső korszak hölgyeit nevezhetjük a háború angyalainak.