TIZENKETTEDIK FEJEZET
A VIPERAMARÁS, S A NŐ, KI A MÉRGET KISZÍVJA A SEBBŐL

A branyiszkói diadal után, mely Guyon Richárd vezénylete alatt vívatott ki, Görgey vezérnek valamennyi hadteste egyesülhetett, hátába kerülve az osztrák vezérnek, Schlicknek. Most ennek a dolga volt a menekülés.

A magyar tisztek a hazafias, vendégszerető Eperjesen bált adtak, és tánc, zeneszó mellett vigadtak a hazáért.

Most már nyitva volt az út Görgey előtt, hogy hadseregét egyesítse a Tisza mellett, Dembinszky fővezér hadseregével.

Amilyen lélekemelők voltak a harcok a vér mezején, olyan szomorú volt a viszálkodás a vezérek között.

Érthetetlen dolgokon vesztek össze.

Görgey egy alkalommal azért támadta meg Dembinszkyt, hogy az nem védelmezte meg az ő tábori poggyászát. Heves jelenet volt közöttük emiatt.

De ennek magyarázatául szolgál, hogy e poggyász között voltak a bányavárosokból elhozott arany-ezüst kincsek.

Azokat folytonosan Markóczy Dezső őrizte. Amint a kormánybiztos észrevette, hogy közeledő ellenség fenyegeti a poggyászvonatot, nem várt parancsot, hanem egy védőcsapat oltalma alatt átküldé a befagyott Tiszán a kincsterhelt szekeret: Debrecenbe, a kormány székhelyére utasítva.

Egyúttal az asszonynépet is odaküldte. Nehéz harcok közeledtek; nőt nem lehetett azoknak kitenni. Gallia a kincsekkel, Viola a lazarétummal Debrecenbe érkeztek s beszámoltak a kormánynak.

Debrecen volt akkor Magyarország. Itt volt a kormány, a parlament, a napisajtó.

Itt is harc folyt a pártok között, kíméletlen, elkeseredett. Elvek, féltékenység, hatalmi kérdések harca.

Egy napilapban Viola talált egy álnév alatt írt tudósítást a táborból, melyben egyenesen Markóczy Dezső volt megtámadva.

Ráfogták, hogy mint kormánybiztos nem tud a felszerelési pénzekkel beszámolni, hogy komédiásokkal veszi magát körül s azokkal tivornyázik, és végül, hogy az őrizetére bízott bányavárosi kincsekkel a nejét alattomban elszökteté: valószínűleg Galíciába.

Viola fogta az okiratok tárcáját s személyesen sietett fölkeresni a napilap szerkesztőjét.

- Én vagyok Markóczy Dezsőné. Nem szöktem el Galíciába. Nem jöttem ide azért, hogy a férjem nevében pisztollyal kérjek öntől elégtételt. Hanem azt követelem, hogy ezen okiratokat áttekintse. Én viselem azoknak gondját. Megtalálja bennük Markóczy Dezső teljes számadásait a rábízott pénzről. Itt van Guyon Richárd elismerő levele, melyben azoknak a komédiásoknak a csatatéren viselt dolgait méltányolja, asszonyaiknak a betegápolásban tanúsított buzgalmát elismeri. És végül itt van a pénzügyminiszter okirata, amelyben bizonyítja a bányavárosok kincseinek átvételét. Én követelem öntől, hogy a lapjában elkövetett sérelmet megorvosolja még a mai lapjában.

A szerkesztő meggyőződött a napfényes igazságról, s megcáfoló cikkében teljes igazságot szolgáltatott a megsértetteknek.

Az asszony kiszívta a viperamarás mérgét a halált hozó sebből.