TIZENÖTÖDIK FEJEZET
A PUTTONYOS NŐ

Buda megostromlása után a főhadsereg Komárom alá vonult szembeszállni az osztrák hadsereggel, amely azalatt az orosz segédcsapatokkal s az olaszországi harcedzett dandárokkal megerősödve támadáshoz kezdett.

Markóczy Dezső is Komáromba ment: oda vitte magával a feleségét is.

A hadi szerencse Magyarország ellen fordult. A Komárom alatt megvívott döntő ütközet után, melyben maga a fővezér is megsebesült, elhatároztatott, hogy a magyar sereg ismét visszavonul a Tisza mögé. Egy erős hadtest Komárom védelmére a bevehetlen erősség falai közé húzódott, a fősereg a Galícia felől betörő orosz fősereg ellen indult. A többi Szeged alá sietett az aldunai győztes hadsereggel egyesülni. Ott még diadalmasan lobogtak a nemzeti zászlók, az elfoglalt Aradvár és Szent-Tamás ormán.

Markóczyt a szegedi hadsereghez rendelte a kormány.

Búcsút kellett vennie a nejétől. Ezúttal azt hitte, hogy utoljára. Minden el van veszve menthetlenül. Ott hagyta Violát Komáromban, mint egyedül biztos menedékhelyen.

Megkezdte az özvegyi életet.

Szegeden összetalálkozott Sándor barátjával. Az a feleségét is magával hozta ide, saját kis ekhós kocsiján.

- Én hagynám el az uramat? Soha! - mondá a derék Zsófi. - Nem félek én a muszkától sem!

Egy szállásra kerültek, a kormánybiztos és a hadbíró. Zsófi gondját viselte mind a kettőnek.

- Ej de kár, hogy Viola nincs itt! Mennyit bolondoznánk együtt!

Egyszer aztán, mikor korán reggel elindult a piacra konyhára valót bevásárolni: csak elsikoltja magát, s odarohan nagy vijjongással egy szemközt jövő parasztasszony elé, akinek puttony volt a hátán, azt nyalábra kapja, összevissza csókolja, világ csodájára.

- Te vagy, oltári szentem!

Viola volt a puttonyos parasztnő.

Nem állhatta ki a férjétől elszakadást, utána jött, parasztruhában, puttonnyal a hátán, gyalog osonva át muszka és osztrák hadcsapatokon. Az arcát megbarnította az égető nyári nap.

Zsófi vitte magával a szállásra a drága kincset, ajtóstul rohanva be a szobába.

- Itt van a mi Violánk!

Markóczy Dezső most tudta csak meg, hogy minő kincsnek jutott birtokába.

Felesége minden viszontagságot kész vele megosztani.

S abból bőven kijutott nekik.

Elkezdődött a nagy hátráló hadjárat: Szegedet el kellett hagyni. A lengyel fővezér Temesvár felé tartott. Markóczy és Sándor Aradra igyekeztek, mely már magyar kézen volt. Egy sivatagon kellett átutazniok, ahol a falvakat a lázadó rácok felégették, feldúlták. Éjjeli fekhelyük volt a szalmaboglya, meg az ablaktalan kormos fal.