HARMINCKETTEDIK FEJEZET
VISSZA A BÖRTÖNBE

Az asszonyok kétségbe voltak esve. Hová lettek hát a férjeik? Az a kettő, aki most szabadult ki a börtönbül, akire itt az édes otthonban ölelő karok vártak, hogy nem sietett örömének virágát tele kézzel szaggatni? Évek óta elnémult csókoknak hangot adni! Mi okuk lehetett rá, hogy híradás nélkül elfussanak: együtt mind a hárman?

A három úr kora reggeli órában a megyei székvárosba hajtatott.

Együtt mentek fel a megyefőnök hivatalos helyiségébe, s a szolgálattevő tiszt által bejelenteték magukat a megyekormányzónál.

Scheferik úr derék, becsületes cseh uraság volt: egyike az új rend által behozott idegen hivatalnokoknak. Jóakaratáról volt ismeretes. Megkedvelték már csak azért is, mert ideszármazása óta megtanult magyarul, ha kissé törve beszélte is a nyelvet. Azonkívül köztudomású volt róla, hogy a denunciánsokat gyűlöli; az árulkodást nem jutalmazza; feladás miatt senkit nem üldöz; ellenben a meggyanúsított hazafit maga figyelmezteti, hogy vigyázzon magára.

A megyefőnök a bejelentett három úr közül legelsőnek Markóczy Dezsőt hívatta elfogadó szobájába.

Mikor belépett, fölkelt az íróasztalától, eléje sietett, s kezét nyújtá neki. Markóczy keze remegett, mikor a megyefőnök kezébe tette.

Scheferik úr sietett őt megelőzni.

- Tudom az idejövetele okát. Semmi hivatalos feszesség. Ön bejelenti, hogy hazaérkezett az államfogságból: hátralevő fogságát elengedvén a legfelsőbb kegyelem. Gratulálok hozzá.

- Ne tessék üdvözölni a kiszabadulásomért, én vissza fogok menni a börtönömbe.

- Nono! Ne beszéljen ön ilyen bolondokat! - szólt hátrahökkenve a megyefőnök. (Értesítve volt mindazon mendemondákról, melyeket Markóczy feleségéről híreszteltek, s azt gondolta, hogy valami családi tragődia ment végbe a kastélyban.)

- Én megöltem egy embert - mondá Markóczy.

- Mi módon?

- Párbajban.

- A megölt neve?

- Csacsina Flórián.

Scheferik úr a két tenyerét összecsapta. Ez úgy hangzott, mint egy taps. Még az arca is felvillant. De nagy hamar észrevette magát s hivatalos feszességgel kérdezé:

- Pisztollyal párbajoztak?

- Igenis.

- Volt önnek fegyvertartási engedélye?

- Itt van nálam.

- Az a másik két úr önnek a párbajsegéde?

- Idejöttek magukat följelenteni méltóságod előtt.

- Ne fárasszák magukat vele. Ha fegyverengedély nélkül használták volna a pisztolyokat, akkor az én hatáskörömbe tartoznék ez az ügy, s ön visszamehetne josefstadti börtönébe állam elleni vétségért. Így azonban az ügy a pesti rendőrség ítélkezése alá tartozik, az itteni rendőrség majd jelentést tesz odafenn, s önök meg fogják kapni az idézést. Addig várhatnak. Ön valószínűleg kapni fog hat heti porkoláb-fogságot, de meglehet, hogy a legfelsőbb kegyelem, tekintve a párbaj okát, az alól is fölmenti. Most menjen ön ki a barátaihoz, s mondja meg nekik, hogy siessenek vissza a feleségeikhez. Ne aggódjanak hiába a szegény asszonyok.