IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 9 2 900 1 93,7 1 a 8039 á 2 à 23 abba 9 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 8039 a 3367 az 2605 hogy 2161 s | Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances a |
Kötet, Fezejet
1 I, I| fergeteges idő van odakünn a pusztán, az ég felhős, a 2 I, I| a pusztán, az ég felhős, a föld sáros, szakad az eső 3 I, I| az eső két hét óta, mint a parancsolat; minden ér kiáradt, 4 I, I| kiáradt, kiöntött, nád terem a búzavetés helyén, gólya 5 I, I| gólya szánt, kácsa költ a drága tengeri közt.~ ~– 6 I, I| akkor nem tudom, ki lesz az a Noé, ki e parciális * özönvízből 7 I, I| Bús Péter uram tevé, ki a kegyetlen sors által arra 8 I, I| arra volt hivatva, hogy a keresztúti gáton nemes Szabolcs 9 I, I| nemes Szabolcs vármegyében a vendégekkel veszekedjék, 10 I, I| vendégekkel veszekedjék, a Törikszakad csárdának lévén 11 I, I| kocsmárosa.~ ~Szép menedék volt a Törikszakad csárda a keresztúti 12 I, I| volt a Törikszakad csárda a keresztúti gáton, melyben 13 I, I| melyben Bús Péter uram vala a kocsmáros. Nevét nem őseitől 14 I, I| mennyivel jobb volna, ha inkább a földnek volnának csatornái; 15 I, I| csatornái; ekkor nem állna meg a tó kétfelül a gát mellett, 16 I, I| állna meg a tó kétfelül a gát mellett, fenékig áztatva 17 I, I| ott vénül meg benne, vagy a hátán hordja ki a szekerét.~ ~ 18 I, I| vagy a hátán hordja ki a szekerét.~ ~Estére kezd 19 I, I| idő járni. Bús Péter uram a szántóföldről jött meg lóháton; 20 I, I| dörmögdél magában, mert a pipáját restelli a szájából 21 I, I| mert a pipáját restelli a szájából kivenni azért, 22 I, I| kivenni azért, amit mond. Az a pipa azért látszik feltalálva 23 I, I| embernek legyen mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék 24 I, I| káromkodjék annyit.~ ~– A szénát boglyástul elvitte 25 I, I| boglyástul elvitte az ördög, a búza a földön fekszik, mind 26 I, I| elvitte az ördög, a búza a földön fekszik, mind az 27 I, I| Beleütött az egész gazdaságba a mennydörgő ménkű!~ ~Mert 28 I, I| mennydörgő ménkű!~ ~Mert a pusztai kocsmáros nem abból 29 I, I| hanem gazdálkodik, s nála a csaplárság csak szinekúra. *~ ~ 30 I, I| felesége-e vagy szolgálója – a gát túlsó végire mutat, 31 I, I| túlsó végire mutat, mely a Tisza felé visz.~ ~– Nem 32 I, I| oda se néz, hanem bemegy a konyhába átázott bundáját 33 I, I| átázott bundáját kiterítni a tűzhely elé, s csak ott 34 I, I| elé, s csak ott dörmögi el a többit. – Azt sem tudom, 35 I, I| többit. – Azt sem tudom, ha a kenyerünk elfogy, hol kapunk 36 I, I| négy postalóval lubickolni a gáton, s megnyugtató legyintést 37 I, I| az MA ide.~ ~Azzal kiült a kapu elé, s pipáját félrevágva 38 I, I| kárhozik el négy ló szekerestül a hosszú gáton. A nehéz kasornya * 39 I, I| szekerestül a hosszú gáton. A nehéz kasornya * magas rugóin 40 I, I| egyik, majd másik nehezedik a lépcsőkre, ahol pedig aztán 41 I, I| aztán istenigazában levág a kerék tengelyig, s mind 42 I, I| kerék tengelyig, s mind a négy ló kiáll, elébb kikiabálják 43 I, I| elébb kikiabálják magokat a lovakra, azután nekifanyalodnak, 44 I, I| doronggal kiássák, kiemelik a kereket, a küllőkről lefaragják 45 I, I| kiássák, kiemelik a kereket, a küllőkről lefaragják az 46 I, I| predestinációt hivő képpel a más veszedelmét, a hajszolás, 47 I, I| képpel a más veszedelmét, a hajszolás, ostorpattogás 48 I, I| ostorpattogás hangja elhat olykor a fülébe; de biz ő nem bánja; 49 I, I| vendégnek, úgy kirántaná a sárból, hogy a szeme is 50 I, I| kirántaná a sárból, hogy a szeme is szikrát hányna; 51 I, I| hányna; de minek az? Ha a végzetek könyvében az volt 52 I, I| az volt megírva, hogy az a hintó szerencsésen a csárdáig 53 I, I| az a hintó szerencsésen a csárdáig jusson, akkor így 54 I, I| róla határoztatva, hogy a sárban megfenekelvén, ott 55 I, I| megtörténni, s kár volna a gondviselés útjait bevágni.~ ~ 56 I, I| Végre csakugyan mind a négy kerekével úgy levág 57 I, I| négy kerekével úgy levág a hintó éppen a gát közepén, 58 I, I| úgy levág a hintó éppen a gát közepén, hogy sem előre, 59 I, I| elszakadtak, lovak lefeküdtek a sárba, az idő is elsetétült 60 I, I| szívvel verte pipája hamvát a tenyerébe. Hála istennek, 61 I, I| nem jön vendég, s örült a lelke, midőn kapuján befordulva 62 I, I| mindjárt egész háznépével, mert a gyertya drága – még a tüzet 63 I, I| mert a gyertya drága – még a tüzet is kioltá; s ott bundáján 64 I, I| Úrban, jön másfelől házára a veszedelem: a túlsó oldalon. 65 I, I| másfelől házára a veszedelem: a túlsó oldalon. Nyíregyháza 66 I, I| szabadon járhat alá s fel a víz, amerre neki tetszik. 67 I, I| ellenben akik ismerősök a föld titkaival, könnyebben 68 I, I| könnyebben eljönnek rajta, mint a csinált úton, sőt vannak 69 I, I| akik sokáig betyárkodtak a vidéken, s azalatt úgy kitanulták 70 I, I| s azalatt úgy kitanulták a laposok és dombosok minden 71 I, I| közel lehet az éjfél, mert a Törikszakad csárda kakasai 72 I, I| világosság kezd támadni a sömlyéken. Tizenkét lóhátas 73 I, I| szekeret fogva közre.~ ~A szekér elöl megy, a hintó 74 I, I| közre.~ ~A szekér elöl megy, a hintó hátul, azért hogyha 75 I, I| hogyha gödörbe talál tévedni, a szekér dűljön fel, s a hintó 76 I, I| a szekér dűljön fel, s a hintó okuljon a példán, 77 I, I| dűljön fel, s a hintó okuljon a példán, és kikerülje a helyet.~ ~ 78 I, I| okuljon a példán, és kikerülje a helyet.~ ~A fáklyát vivő 79 I, I| és kikerülje a helyet.~ ~A fáklyát vivő férfiak mindnyájan 80 I, I| farkasbőr kacagány van vetve a szakadó zápor ellen. Nyeregkápájába 81 I, I| pisztoly. Övig csak megjárná a gúnya, de azon alól kurta 82 I, I| mely sehogy sem akar illeni a skarlát posztódolmányhoz.~ ~ 83 I, I| posztódolmányhoz.~ ~Most lássuk a szekeret; négy jó mokány 84 I, I| miknek serénye csaknem a vízben úszik, a gyeplűt 85 I, I| csaknem a vízben úszik, a gyeplűt egy betyárképű vén 86 I, I| vén kocsis kezeli. Alszik a jó fiú, mert hiszen lovai 87 I, I| olyankor ébred, ha megrántják a kezében a gyeplűt; akkor 88 I, I| ha megrántják a kezében a gyeplűt; akkor aztán nagyot 89 I, I| még ő haragszik.~ ~Benn a szekérben nagyon furcsán 90 I, I| furcsán ülnek; mert noha a hátulsó ülés nem látszik 91 I, I| bizonytalan külsejű férfiú háttal a kocsisnak; kicsodák, micsodák? 92 I, I| alusznak is; líg-lóg mind a kettő feje jobbra-balra, 93 I, I| egyik, hol másik, hol mind a kettő, aszerint, amint a 94 I, I| a kettő, aszerint, amint a lőcsbe vagy egymásba ütődnek 95 I, I| most igazán nem alszom!” A másik percben aztán újra 96 I, I| percben aztán újra elalszik.~ ~A szekérderék be van fedve 97 I, I| sok mindenféle van alatta. A hátulsó ülésen néha-néha 98 I, I| ülésen néha-néha megmozdul a pokróc, s azt engedi hinni, 99 I, I| iránt való tiszteletében a két úriember a rosszabb 100 I, I| tiszteletében a két úriember a rosszabb ülést foglalta 101 I, I| hosszas küszködés után, a ráterített pokróc alól kibirkózza 102 I, I| pokróc alól kibirkózza magát a rejtélyes valaki, s kidugja 103 I, I| valaki, s kidugja fejét a világba egy gyönyörű szép – 104 I, I| érzeni; felült két lábra a szekérben, s méltóságteljesen 105 I, I| hosszúságos lábaival, megrázta a nyakán csengő-bongó acélláncos 106 I, I| csattantva fogaival. Miután ezt a mulatságot is megunta, alvó 107 I, I| leereszkedő kedélyben levén, midőn a hosszabbik férfiú szundikáló 108 I, I| állapotában nagyokat bókolt előre, a humorisztikus agár felemelé 109 I, I| dörmögött rá: „Ne izéljen a tekintetes úr!”~ ~Most lássuk 110 I, I| tekintetes úr!”~ ~Most lássuk a hintót.~ ~Öt televér ménló 111 I, I| fogva, csak úgy hányja-veti a cifra cafrangot mindegyik 112 I, I| cifra cafrangot mindegyik a fején; kettő a rúd mellett, 113 I, I| mindegyik a fején; kettő a rúd mellett, három ló van 114 I, I| három ló van elöl, mind a három nyakán csengettyű 115 I, I| hogy messziről meghallja a szembejövő a neszt, s előre 116 I, I| messziről meghallja a szembejövő a neszt, s előre kitérhessen.~ ~ 117 I, I| s előre kitérhessen.~ ~A bakon vén kocsis ül prémes 118 I, I| hátra ne merjen tekinteni a hintóba, mert rögtön főbe 119 I, I| Minthogy azonban mi nem félünk a főbelövethetéstől, nézzük 120 I, I| nézzük meg, ki van ottan.~ ~A kocsi ernyője alatt egy 121 I, I| süveg van húzva egész a szeméig.~ ~Belőle sem látszik 122 I, I| szokatlanul képesek meglepni a szemlélőt; egy eltévedt 123 I, I| elhagyatása miatt kereste a szokatlant a kicsiségekben, 124 I, I| miatt kereste a szokatlant a kicsiségekben, s most mintha 125 I, I| behunyja, s az álom elsimítja a dúlt körvonalakat, oly ős 126 I, I| mellé.~ ~Az agg férfi fázik a hűvös, nedves éjszakában, 127 I, I| hűvös, nedves éjszakában, a farkasbőr bunda nem képes 128 I, I| tartani, azért ültették mellé a két fiatal pórleányt, hogy 129 I, I| gondolta ki, hogy elmegy a Törikszakad kocsmárosra 130 I, I| jól megvereti hajdúival. A kocsmáros nemesember, az 131 I, I| egypár ezer forintba, de a mulatság megér annyit.~ ~ 132 I, I| enni-innivalót, ami szükséges leend a megtörtént tréfa után rendezendő 133 I, I| s kik ott vitetnek elöl a másik szekéren; egyik a 134 I, I| a másik szekéren; egyik a kedvenc agár, másik a cigány 135 I, I| egyik a kedvenc agár, másik a cigány bohóc, harmadik a 136 I, I| a cigány bohóc, harmadik a tányérnyaló poéta, kik ott 137 I, I| szépen.~ ~Így halad végig a zimankós éjben a bizarr 138 I, I| halad végig a zimankós éjben a bizarr csoport tüszkölő 139 I, I| paripával, sziporkázó fáklyáival a sík vízúton keresztül a 140 I, I| a sík vízúton keresztül a Törikszakad csárda felé, 141 I, I| hajdúnak, hogy verje fel a kocsmárost, és beszéljen 142 I, I| per kend.~ ~Akik ismerik a magyar nyelvet, tudni fogják, 143 I, I| nyelvet, tudni fogják, hogy ez a „kend” szó nem fejez ki 144 I, I| belekössön, s ha valakinek a képe nem tetszett neki, 145 I, I| címezni, annak úgy kitette a szűrét, mintha benn sem 146 I, I| benn sem lett volna; azt a merényt pedig, hogy őt „ 147 I, I| köszönjék, hogy elbújtak a sásban, megszabadulásokat, 148 I, I| vasvillázni.~ ~Tehát ezt a derék urat kelté fel ilyen 149 I, I| ágyából, kiugrott, kapta a fokosát, s veszettségében 150 I, I| veszettségében az almáriomba ment be a konyhaajtó helyett.~ ~Amint 151 I, I| ablakon, s meglátta azt a sok fényes cselédet, kik 152 I, I| kik egészen bevilágíták a házat fáklyáikkal, mindjárt 153 I, I| szépen felakasztotta szegre a fokost, fejébe nyomta báránybőr 154 I, I| vendégek már akkor mind a tornácon voltak; középen, 155 I, I| testőreitől körülvéve, maga a nagyságos úr, hosszú, térdig 156 I, I| közelebb kend! – kiálta a kocsmárosra erőtetett, felcsapott 157 I, I| árticsókát meg rákfarkat!~ ~A kocsmáros levette nagy alázatosan 158 I, I| levette nagy alázatosan a süvegét és kezébe fogta, 159 I, I| viszonza:~ ~– Isten hozta a nagyságos urat nálunk; mindennel 160 I, I| tokaji és ménesi borom nincs, a fácánjaim még nem híztak 161 I, I| fácánjaim még nem híztak meg, a rákok pedig, amint tetszik 162 I, I| tetszik látni, mint belefúltak a nagy vízbe, hacsak ezt a 163 I, I| a nagy vízbe, hacsak ezt a tizenkét rákot itt konyhámra 164 I, I| nagyságod.~ ~Ez célzás volt a hajdúk skarlát montúrjára, * 165 I, I| ötlet azonnal félrevitte a nagy úr figyelmét. Tetszett 166 I, I| figyelmét. Tetszett neki, hogy a kocsmáros csak úgy komázik 167 I, I| még jobban mulattatá.~ ~A cigány bohóc eközben előtolta 168 I, I| szerecsennel, s két sor fehér fogát a kocsmárosra villantva, ujjain 169 I, I| kolibrimadár-tojás, szoptatós őznek a vaja, meg a kecsege porcogójából 170 I, I| szoptatós őznek a vaja, meg a kecsege porcogójából főzött 171 I, I| már azt kikérem! – kiálta a bohóc. – Az nekem atyámfia, 172 I, I| azt nem szabad megsütni.~ ~A nagy úr kacagni kezdett 173 I, I| ilyenekben telt mulatsága, s hogy a kocsmáros eltalálta a kedvét, 174 I, I| hogy a kocsmáros eltalálta a kedvét, egészen megváltozott 175 I, I| vendégeinek? – folytatá a vitatkozást.~ ~– Mindent 176 I, I| pedig volna, az nincs.~ ~A nagy úrnak annyira megtetszett 177 I, I| megtetszett e körülírása a semminek, hogy hahotára 178 I, I| van Gyárfás? Hol kuttog a poéta? – kiálta összevissza; 179 I, I| pedig ott áll mellette a jámbor, hátul összetett 180 I, I| Mondjon kend verset erre a csárdára, hol az emberek 181 I, I| homlokát, ex tempore * kiugratá a distichont:~ ~ ~„Enni ha 182 I, I| itten örök, nem megy el itt a török.”~ ~ ~– Micsoda beszéd 183 I, I| már ez! Hát mi köze ehhez a csárdához a töröknek?~ ~– 184 I, I| mi köze ehhez a csárdához a töröknek?~ ~– Nagy köze 185 I, I| nyugodtan Gyárfás. – Minthogy a töröknek enni kell, különben 186 I, I| pedig nem kap enni, tehát a vers tökéletes.~ ~– Szarva 187 I, I| tökéletes.~ ~– Szarva között a tölgye – monda rá a nagy 188 I, I| között a tölgye – monda rá a nagy úr, s azzal mintha 189 I, I| valamit meglátott volna, ismét a kocsmároshoz szólt:~ ~– 190 I, I| mert én csak árendás vagyok a háznál, hanem van elég, 191 I, I| egy-kettő elfogy, nem kell róla a tiszttartónak számot adnom.~ ~– 192 I, I| Csak egyet?~ ~– Hát mi a gutát? Csak nem pokol a 193 I, I| a gutát? Csak nem pokol a béle ennyi embernek, hogy 194 I, I| Szolgálhatok vele – monda a kocsmáros, s rögtön hítta 195 I, I| s rögtön hítta magával a macskákat a kamrába. Csak 196 I, I| hítta magával a macskákat a kamrába. Csak a mángorló 197 I, I| macskákat a kamrába. Csak a mángorló köveit kellett 198 I, I| bennök az ember, azaz hogy a macska.~ ~Különben az egér 199 I, I| irtóznak tőle. Csak olyan, mint a mókus, mint a tengerimalac, 200 I, I| olyan, mint a mókus, mint a tengerimalac, miket szobában 201 I, I| ragyogó, fekete szemei, mint a gyémánt, s mikor játszik, 202 I, I| más állat.~ ~Attól, hogy a rákot megfőzik, senki sem 203 I, I| Kivált mikor az Kínában a legnagyobb delícia, * úrias 204 I, I| győződve felőle, hogy ebből a leggyönyörűbb tréfa fog 205 I, I| volt egy üres nyoszolya, a másikban pedig egy fogas. 206 I, I| válogathatott, ha nem tetszett háli. a nyoszolyában, hálhatott 207 I, I| nyoszolyában, hálhatott a fogason.~ ~A hajdúk azonban 208 I, I| hálhatott a fogason.~ ~A hajdúk azonban lepakolván 209 I, I| hajdúk azonban lepakolván a szekérről, párnákat, szőnyegeket, 210 I, I| nyújtogaták fel karcsú nyakaikat a metszett velencei kristályedények, 211 I, I| tartalmat látszottak ígérni.~ ~A nagy úr végigfeküvék a számára 212 I, I| A nagy úr végigfeküvék a számára elkészített tábori 213 I, I| hajdúi lehúzták lábáról a nagy sarkantyús csizmákat, 214 I, I| csizmákat, az egyik parasztleány a fejéhez ült, kezeivel gyér 215 I, I| ősz hajában kapargálva, a másik pedig az ágy végéhez, 216 I, I| dörzsölve lábait. Gyárfás, a poéta és Vidra, a bohóc, 217 I, I| Gyárfás, a poéta és Vidra, a bohóc, ott álltak előtte, 218 I, I| álltak előtte, távolabb a hajdúk, ágy alatt az agár.~ ~ 219 I, I| mind szemenszedett nép; a hajdúk a nép legizmosabbjaiból, 220 I, I| szemenszedett nép; a hajdúk a nép legizmosabbjaiból, a 221 I, I| a nép legizmosabbjaiból, a pórleányok legszebbjeiből 222 I, I| legszebbjeiből válogatva, a bohóc a legfeketébb species, * 223 I, I| legszebbjeiből válogatva, a bohóc a legfeketébb species, * melyet 224 I, I| cigányok között találhatni, s a poéta olyan fűzfáról szakadt, 225 I, I| fűzfáról szakadt, amilyet csak a két hazában * valaha lőni 226 I, I| lehetett.~ ~Mindig létezett ez a faja a tollatlan kétlábú 227 I, I| Mindig létezett ez a faja a tollatlan kétlábú állatoknak, 228 I, I| kétlábú állatoknak, melynek a költő név csizma volt, amelyben 229 I, I| halálozásokra, csúffá téve önmagában a költő szép nevét. Egypár 230 I, I| szép nevét. Egypár példány a régi jó időkből maig is 231 I, I| Ezalatt megsült az egér. Maga a kocsmáros hozta be feltéve 232 I, I| szíjáccsá faragott torma közé, a szájába zöld petrezselyem 233 I, I| asztal közepére.~ ~Legelébb a hajdúkat kínálta vele sorba 234 I, I| hajdúkat kínálta vele sorba a nagy úr. Nem tetszett nekik. 235 I, I| Nem tetszett nekik. Csak a fejöket csóválták; végre 236 I, I| fejöket csóválták; végre a legöregebb kirukkolt a szóval:~ ~– 237 I, I| végre a legöregebb kirukkolt a szóval:~ ~– Hátha ezt a 238 I, I| a szóval:~ ~– Hátha ezt a csárdát nekem adná a nagyságos 239 I, I| ezt a csárdát nekem adná a nagyságos úr, kocsmárostól, 240 I, I| hozzányúlnék-e?~ ~Ekkor a poétára került a sor.~ ~– 241 I, I| Ekkor a poétára került a sor.~ ~– Pardon, grácia, 242 I, I| No mit félsz tőle? Mikor a sátorban laktál, egy ökröm 243 I, I| hordó bora megdühödött volna a nagyságos úrnak, azt is 244 I, I| No hát csak szaporán, a tál tisztességéért.~ ~– 245 I, I| száz forintért! – szólt a bohóc, kondor haját körülvakargatva.~ ~ 246 I, I| haját körülvakargatva.~ ~A nagy úr dolmánya zsebébe 247 I, I| melyet felnyitva látni engedé a sok szép veres szemű bankót.~ ~ 248 I, I| szép veres szemű bankót.~ ~A bohóc fél szemmel a tömött 249 I, I| bankót.~ ~A bohóc fél szemmel a tömött tárcába sandítva 250 I, I| megteszem.~ ~– Hadd lássuk.~ ~A bohóc kigombolá frakkját ( 251 I, I| mert mellesleg mondva, a nagy úr frakkban járatta 252 I, I| nagy úr frakkban járatta a bohócát, mint amely öltözet 253 I, I| különösnek tetszett, s gyakorta a legújabb divatok szerint 254 I, I| öltözteté őt fel, amint jöttek a bécsi zsurnálokban, hogy 255 I, I| előre-hátra mozdult, mint a babuka * bóbitája, azzal 256 I, I| bóbitája, azzal megfogá a borzalmas állatot azon részénél 257 I, I| fogva, mely legtávolabb van a fejétől, s ilyenformán a 258 I, I| a fejétől, s ilyenformán a levegőbe emelte, csúnya 259 I, I| elszántsággal nekifanyalodva eltátá a száját, szemeit behunyta, 260 I, I| alatt eltűnt az egér.~ ~A bohóc még nem tudott szólni, 261 I, I| nem tudott szólni, hanem a torkához kapott; nem bolondság 262 I, I| állatot egyszerre lenyelni; de a másik kezét egyszerre nyújtotta 263 I, I| kezét egyszerre nyújtotta a nagy úr elé fuldokolva nyögvén: „ 264 I, I| fuldokolva nyögvén: „Azt a száz forintot!”~ ~– Micsoda 265 I, I| Micsoda száz forintot? – kérdé a tréfás úr. – Hát mondtam 266 I, I| sültet kaptál, amit még a nagyapád sem evett, hanem 267 I, I| még fizessek is érte.~ ~A tréfán volt mit kacagni, 268 I, I| kacagni, ámde rögtön elmúlt a jókedv, mert a bohóc egyszerre 269 I, I| rögtön elmúlt a jókedv, mert a bohóc egyszerre elkékült, 270 I, I| kidülledtek, hanyatt veté magát a székben, nem tudott szólni, 271 I, I| rángatózni.~ ~– Ahol van ni, a torkán akadt! – kiáltónak 272 I, I| akadt! – kiáltónak többen.~ ~A nagy úr nagyon megijedt, 273 I, I| komoly fordulatot adott a tréfának.~ ~– Töltsetek 274 I, I| tréfának.~ ~– Töltsetek a szájába bort, hogy lenyelhesse.~ ~ 275 I, I| bort, hogy lenyelhesse.~ ~A hajdúk hirtelen kapták a 276 I, I| A hajdúk hirtelen kapták a palackokat, s kezdek itceszámra * 277 I, I| itceszámra * töltögetni a bohóc torkába a jóféle egrit 278 I, I| töltögetni a bohóc torkába a jóféle egrit és ménesit, 279 I, I| makogott.~ ~– No, fogjad a száz forintot – szólt a 280 I, I| a száz forintot – szólt a megszeppent nagy úr, ki 281 I, I| akarta volna megengesztelni a halál révéről érkezett bohócot.~ ~– 282 I, I| keservesen –, nem kell már, vége a Vidrának, meghal a Vidra! 283 I, I| vége a Vidrának, meghal a Vidra! Még ha a farkas ölte 284 I, I| meghal a Vidra! Még ha a farkas ölte volna meg a 285 I, I| a farkas ölte volna meg a Vidrát, de egér öli meg.~ ~– 286 I, I| bajod sem lesz, nesze, még a másik száz is, no ne tégy 287 I, I| majd az lenyomtatja.~ ~A bohóc megköszönte a hátbaütést, 288 I, I| lenyomtatja.~ ~A bohóc megköszönte a hátbaütést, s amint az őzhúst 289 I, I| őzhúst eléje tették azzal a kétes kifejezésű pofával, 290 I, I| kifejezésű pofával, mint mikor a durcás gyermek nem tudja, 291 I, I| kezdemagába tömni, hogy nincs a világon akkora egér. Ez 292 I, I| végre teljesen megnyugtatá a nagy urat. A kohót búsan, 293 I, I| megnyugtatá a nagy urat. A kohót búsan, keservesen 294 I, I| nagy falatokat hányva fel a levegőbe, miket az gyönyörű 295 I, I| meg vele: „Nesze, Matyi!” (A nagy úr bohócának állatnevet, 296 I, I| kutyáinak embernevet adott.)~ ~A tréfa mégis jól ütvén ki, 297 I, I| ütvén ki, s megszabadulván a nagy ijedségtől, a nagy 298 I, I| megszabadulván a nagy ijedségtől, a nagy úr felszólítá Gyárfást, 299 I, I| rögtön mondjon verset.~ ~A poéta megvakarta az orrát 300 I, I| szólt:~ ~ ~„Mily kicsiny a kis egér, de cigány torkába 301 I, I| szemtelen tolvaj! – kiálta rá a nagy úr. – Hisz ez az utolsó 302 I, I| Gyöngyösiből, aki hasonlót írt a Torda hasadékba szorult 303 I, I| Pardon grácia – szólt a poéta megzavarhatatlan képpel –, 304 I, I| ez poetica licentia: a poétáknak szabad egymástul 305 I, I| szabad egymástul lopni, s ez a figura neveztetik plágiumnak.~ ~ 306 I, I| neveztetik plágiumnak.~ ~A nagy úr intésére felhordák 307 I, I| nagy úr intésére felhordák a hajdúk a magukkal hozott 308 I, I| intésére felhordák a hajdúk a magukkal hozott hideg étkeket, 309 I, I| hozott hideg étkeket, s a megrakott asztalt odatolva 310 I, I| széken foglalának helyet a kedvenc személyek: a bohóc, 311 I, I| helyet a kedvenc személyek: a bohóc, az agár és a poéta.~ ~ 312 I, I| személyek: a bohóc, az agár és a poéta.~ ~A nagy úr lassankint 313 I, I| bohóc, az agár és a poéta.~ ~A nagy úr lassankint étvágyat 314 I, I| három személyt látva enni, a bor apródonkint összeatyafiasítá 315 I, I| apródonkint összeatyafiasítá őket, a poéta a cigányt kezdte nagyságolni, 316 I, I| összeatyafiasítá őket, a poéta a cigányt kezdte nagyságolni, 317 I, I| cigányt kezdte nagyságolni, a bohóc meg az urát tegezte,~ ~ 318 I, I| ki egyre-másra szórta a silány elméncségeket az 319 I, I| elméncségeket az egérről, melyeken a másik kettőnek hahotával 320 I, I| kellett nevetni.~ ~Mikor aztán a jó úr maga is azt hitte, 321 I, I| szólni az egérről, akkor a cigány a keblébe nyúlt, 322 I, I| egérről, akkor a cigány a keblébe nyúlt, s elneveté 323 I, I| észrevétlenül csúsztatá, míg a megijedt társaság azt hivé, 324 I, I| agár aztán igazán elnyelte a corpus delictit. *~ ~– Hát 325 I, I| kötelet! Fel kell húzni a gerendára.~ ~Azok menten 326 I, I| Azok menten szót fogadtak; a folyvást kacagó cigányt 327 I, I| egy székre, nyakára veték a hurkot, a kötél túlsó végét 328 I, I| nyakára veték a hurkot, a kötél túlsó végét keresztülhúzták 329 I, I| túlsó végét keresztülhúzták a gerendán, s akkor kirúgták 330 I, I| s akkor kirúgták alóla a széket.~ ~A bohóc rúgott, 331 I, I| kirúgták alóla a széket.~ ~A bohóc rúgott, kapálózott, 332 I, I| akkor ereszték le újra.~ ~A bohóc megharagudott.~ ~– 333 I, I| Csak halj meg – biztató a poéta –, ne félj, epitáfiumodról * 334 I, I| Meg is halok – szólt a bohóc, s hanyatt veté magát 335 I, I| bohóc, s hanyatt veté magát a földre, és behunyá szemeit.~ ~ 336 I, I| hegedűle halál.”~ ~ ~ ~És a cigány nem mozdult meg többet. 337 I, I| hiába csiklandák az orrát, a talpait, meg nem mozdult. 338 I, I| mint valami ravatalt, s a hajdúknak énekelni kellett 339 I, I| mindenféle bolond értelmű dalt, a poétának pedig fel kellett 340 I, I| búcsúztatót mondani fölötte.~ ~A nagy úr kacagott, hogy az 341 I, I| Míg ezek odabenn folytak a Törikszakad csárda egyetlenegy 342 I, I| új vendégek közelítének a vendégnemszerető hajlék 343 I, I| utasai voltak ezek, mely a keresztúti gáton saját szemeink 344 I, I| gáton saját szemeink és a csapláros szemei láttára 345 I, I| csapláros szemei láttára a sárban megfeneklett, s miután 346 I, I| sárban megfeneklett, s miután a vele levő emberek és igavonó 347 I, I| hosszat hasztalan törekedtek a zátonyra jutott járművet 348 I, I| megmozdítani, végre kénytelen volt a kocsiban ülő egyetlen úr 349 I, I| magát gyalog emberháton a csárdáig vitesse.~ ~Felült 350 I, I| vitesse.~ ~Felült tehát a vadásznak, egy hórihorgas, 351 I, I| széles vállú cseh suhancnak a hátára, s inasát otthagyva 352 I, I| hátára, s inasát otthagyva a hintón, hogy vigyázzon a 353 I, I| a hintón, hogy vigyázzon a holmire, a postakocsist 354 I, I| hogy vigyázzon a holmire, a postakocsist a kocsilámpával 355 I, I| holmire, a postakocsist a kocsilámpával maga előtt 356 I, I| furcsa módon belovagolt a csárdáig. Az izmos cseh 357 I, I| cseh vadász ott tette le a tornác alatt a hátárul.~ ~ 358 I, I| tette le a tornác alatt a hátárul.~ ~Érdemes lesz 359 I, I| mennyiségben, hogy felyülkerül a kalap karimáján.~ ~Az arc 360 I, I| felé öklelő modorban, s a nyak egy magas kemény kravátliba 361 I, I| nem bírja benne mozdítani. A sötétzöld frakk dereka éppen 362 I, I| sötétzöld frakk dereka éppen a hóna alatt van, de szárnyai 363 I, I| kétszer-háromszor is ki van hasogatva, a frakk rézgombjai nem nagyobbak 364 I, I| magasra felemelkedve.~ ~A viaszsárga mellény csaknem 365 I, I| csaknem el van takarva félig a kihajló nagy melltászli 366 I, I| mindinkább bővülni kezd, végre a csizmáknál buggyot vet, 367 I, I| levén hasítva, ott kell a csizmát kidugni rajta.~ ~ 368 I, I| csizmát kidugni rajta.~ ~A mellény alul mindenféle 369 I, I| csengő-bongó zsuzsuk lógnak elő, a csizmákra pedig irtóztató 370 I, I| ember, kiszúrhatja velők a szemét.~ ~Ilyen volt az 371 I, I| volt harc.~ ~Kiegészíté a viseletet egy vékony tekenősbékahéj 372 I, I| faragott madárfejjel, melyet a jó szokásokkal ismerős ember 373 I, I| szokásokkal ismerős ember rendesen a szájában szokott forgatni; 374 I, I| forgatni; ha síp is volt a madár fejében, igen úrias 375 I, I| még jellemükkel is, ahogy a divat alakult.~ ~A „jeunesse 376 I, I| ahogy a divat alakult.~ ~A „jeunesse dorée”, az „arany 377 I, I| nagy görcsös botokat viselt a divatvilág, s a párizsi 378 I, I| botokat viselt a divatvilág, s a párizsi szalonokban szokássá 379 I, I| garde-ját * vezényelték, a katonák nem értették az 380 I, I| hogy mit mondtak nekik.~ ~A calicot idejében viszont 381 I, I| calicot idejében viszont még a boltoslegények is úgy viselték 382 I, I| úgy viselték magukat, mint a katonák, s az egész elegáns 383 I, I| mintha nagyon haragudnék.~ ~A chapeau à la Minerva * alatt 384 I, I| és görög neveket hordani; a chapeau à la Robinson * 385 I, I| chapeau à la Robinson * s a cravate à ľ oreille de lièvre * ( 386 I, I| föltételezett; ezt aztán mindjárt a chapeau à la russe * váltotta 387 I, I| minden fázisán keresztülment a párizsi divatvilágnak, s 388 I, I| eredetileg Váry, lett belőle a római divatban Varus, a 389 I, I| a római divatban Varus, a francia nemzeti divatban 390 I, I| nemzeti divatban de Var, a lengyel szimpátiák divatjában 391 I, I| Eh, sacrebleu! * – kiálta a jövevény (ennyit tanult 392 I, I| Béranger-bul), amint berúgta a konyha ajtaját, s megrázta 393 I, I| miután eléggé megbámulta a konyhájába betört jövevényt 394 I, I| Mit parancsol az úr?” A képe mutatta, hogy semmit 395 I, I| adni.~ ~Az idegen törte a magyar nyelvet, kiejtésén 396 I, I| Az rossz. Hát maga a kocsmáros?~ ~– Én vagyok; 397 I, I| Bár vinnének odább; de a sár megfogott az úton. Mármost 398 I, I| megakadt, nem jutott eszébe a szó, amit kérni akart.)~ ~– 399 I, I| kell uram?~ ~– No az, ami a kocsit húzza; négy lába, 400 I, I| Nincs uram, kinn vannak a lovak a legelőn.~ ~– C'est 401 I, I| uram, kinn vannak a lovak a legelőn.~ ~– C'est triste; * 402 I, I| barakkban vagyok, s ez itt a Nílus áradva ki, s ezek 403 I, I| s ezek az állatok, akik a vízben szólnak, comment 404 I, I| appelle cela * ? – békák, a nílusi aligátorok, s ez 405 I, I| nílusi aligátorok, s ez a miserable * ország – – – 406 I, I| ország – – – hogy híják ezt a département-t? *~ ~– Nem 407 I, I| hanem gát, úgy híják, hogy a keresztúti gát.~ ~– Fripon! * 408 I, I| Fripon! * Nem erről a sárról beszélek, amibe beleragadtam, 409 I, I| mondhatnám, hanem így híják a magyaroknak egy régi vezéréről, 410 I, I| c'est beau! * Ez kedves. A jó magyarok még most is 411 I, I| jó magyarok még most is a régi emberekről nevezik 412 I, I| régi emberekről nevezik a département-okat, ez érzékeny.~ ~– 413 I, I| valakinek itt lakni, ahol a piszoknak nincs feneke, 414 I, I| lásson, fogta magát s fordult a szobája felé.~ ~– No, no, 415 I, I| no, ne menjen el azzal a gyertyával, signore contadino! * – 416 I, I| uramnak sehogy sem tetszett ez a beszéd.~ ~– Jobb volna bizony, 417 I, I| hogy Jancsi úr van abban a szobában.~ ~– Qu'est-ce 418 I, I| que cela? * Ki az ördög az a Jancsi úr?~ ~– Hát Jancsi 419 I, I| neki, hogy én ott akarok a szobájában aludni. És én 420 I, I| mondott többet, hanem elfújta a gyertyát, s bement lefekünni, 421 I, I| hogy keresse fel hát annak a szobának az ajtaját, ahova 422 I, I| ragadt az emberre, hanem a víg danolás és ordítozás 423 I, I| hangjai vezetőül szolgáltak a jövevénynek a rejtélyes 424 I, I| szolgáltak a jövevénynek a rejtélyes nagy úr szobájáig, 425 I, I| majd az is kiderül.~ ~Ott a bolondos tréfa már ekkor 426 I, I| bolondos tréfa már ekkor a dühödés tetőpontját érte, 427 I, I| dühödés tetőpontját érte, a hajdúk felkapták az asztalt 428 I, I| hajdúk felkapták az asztalt a rajta fekvő bohóccal együtt 429 I, I| énekszóval, utánuk ment a poéta, nyakába kötve palástul 430 I, I| kapott egy szál hegedűt a kezébe, melyet mindenütt 431 I, I| hordoztak, s egyre-másra húzta a friss magyart, oly ügyesen 432 I, I| akármelyik cigány; erre pedig a két parasztlyánnak táncolni 433 I, I| táncolni kellett előtte a két hajdúval.~ ~A bohó temetési 434 I, I| előtte a két hajdúval.~ ~A bohó temetési paródia, össze-vissza 435 I, I| össze-vissza keveredve a táncoló párokkal, a muzsikáló 436 I, I| keveredve a táncoló párokkal, a muzsikáló úr hegedűvel kezében, 437 I, I| pillanatban lépett be az idegen úr a terembe; az ajtót senki 438 I, I| szalütírozni.~ ~Amilyen nagy volt a lárma, egyszerre úgy elhallgatott 439 I, I| elhallgatott minden ember, a szájak tátva maradtak, ahogy 440 I, I| tátva maradtak, ahogy éppen a szó beléjük szakadt, amidőn 441 I, I| illő alak egyszerre csak a társaság közepében termett, 442 I, I| Jancsi úr kiejté kezéből a vonót, mert szerette bár 443 I, I| vonót, mert szerette bár a bohóságot a végletekig vinni, 444 I, I| szerette bár a bohóságot a végletekig vinni, de nem 445 I, I| azonban mindjárt nem lett a jövevény idegen, mert a 446 I, I| a jövevény idegen, mert a bohóc meglepve az egyszerre 447 I, I| feltekintve, amint meglátta a hozzá nem hasonlótlanul 448 I, I| kedves édes, jó barátom!”~ ~A kacaj újra kitört e bolond 449 I, I| idegen kifeszegetve magát a bohóc ölelései közül. – 450 I, I| Azzal körülhajtá magát a díszes társaság előtt, arcáról 451 I, I| letörölve zsebkendőjével a cigánycsók nyomait.~ ~– 452 I, I| dámáim, tessék folytatni a mulatságot. Én nem szoktam 453 I, I| térdére téve, úgy bámult a jövevényre, míg a bohóc 454 I, I| bámult a jövevényre, míg a bohóc eb módjára kezdte 455 I, I| különben hangzó név nincs a magyar hazában? – Azért 456 I, I| Kárpáthy csak egy van még a hazán kívül, és azt Kárpáthy 457 I, I| egy előtte álló széken, a másikkal taktust ütve valami 458 I, I| fütyölt. – Engem szült ebben a barbár országban az apám – 459 I, I| furcsán tetszett magának. A több furcsaság között van 460 I, I| csináltam Bélából azt, de azért a magyar nyelvet nem tudtam 461 I, I| c'est tomber du ciel á a l'enfer! * Párizsból idejönni, 462 I, I| folyvást figyelemmel kísérék a jövevény minden mozdulatát, 463 I, I| most ide az urat – az égből a pokolba?~ ~– Hélas! * – 464 I, I| villájával marsot verve a tányérján. – Egy elmúlhatatlan 465 I, I| becsületet akar szerezni a nemzetének, meg kell mutatni 466 I, I| nemzetének, meg kell mutatni a külföldön, hogy mihez ért. 467 I, I| tartottam, szeretőim voltak a leghíresebb táncosnők, énekesnők; 468 I, I| Marokkóban elszöktettem a bej * legszebb háremhölgyét, 469 I, I| legszebb háremhölgyét, a szezont Itáliában töltém, 470 I, I| magamnak volt elegáns villám a lago di Como * mellett, 471 I, I| s írattam utazásaimról a legelső francia auteur-ökkel * 472 I, I| négyszázezer frank jövedelmem a capitálissal együtt phű!~ ~ 473 I, I| szájjal mutatá, hogy az mind a levegőbe van fújva.~ ~Jancsi 474 I, I| merevebb tekintettel néze a még nem igen idős rouéra, * 475 I, I| nem tesz semmit – folytatá a chevalier * megnyugtató 476 I, I| fripons des créanciers, * ezek a gaz hitelezők fejökbe veszik, 477 I, I| amint az egyik elkezdi, a többi bolond utána. – Én 478 I, I| nem elégesznek meg, mennek a törvényszékhez, s nekem 479 I, I| lőni való! Mais v'la. * A szerencse engem megszeret. 480 I, I| nem mozdul, hanem ott tart a kastélyában teátrumot, melyben 481 I, I| játszanak, s oda hozatja a legelső énekesnőket csak 482 I, I| aki egy egész palotát tart a kutyái számára, s velők 483 I, I| akkor meg összeveszíti a társaságot, s vérig verekesznek.~ ~– 484 I, I| aztán?~ ~– És annyira különc a magaviseletében, hogy semmit 485 I, I| paprikát, s kávét nem szabad a házához vinni, cukor helyett 486 I, I| örökség, akkor véletlenül ez a gazdag onkli, ez a magyar 487 I, I| véletlenül ez a gazdag onkli, ez a magyar nábob, ez a Plutus, * 488 I, I| onkli, ez a magyar nábob, ez a Plutus, * egy éjszaka torkig 489 I, I| azért jött ugyebár, hogy a gazdag örökséget menten 490 I, I| akkor csak fogassa az úr a lovát a szekere hátuljába, 491 I, I| csak fogassa az úr a lovát a szekere hátuljába, s kocsikázzék 492 I, I| akár Marokkóba, mert az a félbolond nagybátya, az 493 I, I| félbolond nagybátya, az a gazdag betyár én vagyok, 494 I, I| Az úgy van. Én vagyok az a Kárpáthy János, kit a köznép 495 I, I| az a Kárpáthy János, kit a köznép Jancsi úrnak csúfol, 496 I, I| volna! – kiálta felugorva a chevalier, s sietett megragadni 497 I, I| kezét. – De hisz énelőttem a rossz emberek egészen másformán 498 I, I| az én kedves onklim nem a legderekabb gavallér a kontinensen! 499 I, I| nem a legderekabb gavallér a kontinensen! Vigasztalhatatlan 500 I, I| c'est bien charmant! * A szerencse istenasszony nem 501 I, I| vagyok szokva, hogy velem még a hajdúm is gorombán beszél, 502 I, I| földről engem örökölni, a hitelezői regementestül 503 I, I| serait bien fatigant * mind a kettőnkre nézve; hanem azon 504 I, I| No édes onkli, minek ez a plaisanterie? * Minek azt 505 I, I| de nem segíthetek rajta; a pénz nekem is kell; én is 506 I, I| és, ha azokra el nem megy a jövedelmem, megtraktálom 507 I, I| jövedelmem, megtraktálom a mezőn lakó darvakat, vagy 508 I, I| építtetek egyik hegytől a másikig, de biz az én jövedelmemből 509 I, I| hercegasszonyokat nem szöktetünk, sem a piramisokra nem mászunk; 510 I, I| cifrára, csak olyanok, mint a marokkói hercegasszony; 511 I, I| nap akár le se szálljon a szekérről, mindig saját 512 I, I| Dunába vizet nem hordunk.~ ~A chevalier veszteni kezdé 513 I, I| szüntelen forgatta maga alatt a széket, előre-hátra feszengve 514 I, I| Előlegezést? Mire? Tán a tulajdon bőrömre:~ ~– Eh! – 515 I, I| türelmetlenül Abellino, s arcán az a fitymáló impertinencia kifejezése 516 I, I| nem akarja magával vinni a koporsóba?~ ~– Koporsóba! – 517 I, I| igen; fél lába úgyis már a koporsóba: bankettek, pástétomok 518 I, I| pástétomok és parasztleányok majd a másikat is odaviszik, és 519 I, I| vonásai látszottak. – Elő a szekerekkel! Megyünk innen, 520 I, I| Megyünk innen, megyünk ebben a pillanatban. Ne vegyen senki 521 I, I| lélegzetet sem többet ebben a szobában.~ ~Abellino kacagott 522 I, I| így még hamarább megüti a guta. Nono, jó öreg, nem 523 I, I| egyszerre három széken.~ ~A hajdúk ki akarták alóla 524 I, I| akarták alóla ráncigálni a székeket, s a holmit készültek 525 I, I| ráncigálni a székeket, s a holmit készültek összetakarítani.~ ~– 526 I, I| Hol van az úr? Ami ebben a szobában van, az mind az 527 I, I| az öreg, hogy alig lehete a szavait érteni. A bohóc 528 I, I| lehete a szavait érteni. A bohóc megfogá kezét, hogy 529 I, I| kezét, hogy el ne essék, a poéta féltében előrekotródott.~ ~– 530 I, I| Lássa, magának nem használ a lárma – szólt gúnyos részvéttel 531 I, I| magát meg ne hűtse; hol van a nagyságos úr lábtarisznyája? 532 I, I| milyen kimenetele leendett! A hajdúk, a lovászok reszketve 533 I, I| kimenetele leendett! A hajdúk, a lovászok reszketve állottak 534 I, I| uram is megnémult, amint a hallgató néma arcra tekinte, 535 I, I| merően nézett maga elé…~ ~A hajdúk nagy nehezen a kocsiba 536 I, I| A hajdúk nagy nehezen a kocsiba emelték; a két leány 537 I, I| nehezen a kocsiba emelték; a két leány mellé ült kétfelől, 538 I, I| kétfelől, ekkor odainté magához a kocsmárost, s tompa, rekedt 539 I, I| mind.~ ~Azzal kirobogott a hintó körülfogva fáklyás 540 I, I| rikácsoló hangon szólt utána a roué boszontó búcsúja, ki 541 I, I| Jancsi bácsi! Tisztelem a kisasszonyokat odahaza és 542 I, I| kisasszonyokat odahaza és a kiskutyákat detto! Au revoir! 543 I, I| kiskutyákat detto! Au revoir! A viszontlátásig!~ ~És hányta 544 I, I| viszontlátásig!~ ~És hányta folyvást a csókokat utána.~ ~A kocsmáros 545 I, I| folyvást a csókokat utána.~ ~A kocsmáros ezalatt kezdett 546 I, I| kezdett egyet-mást kihurcolni a szobából, ágyakat és asztalokat, 547 I, I| nem hagyhatná el azt a takarítást reggelig, szükségem 548 I, I| reájok!~ ~– Nem lehet, mert a házat fel kell gyújtanom.~ ~– 549 I, I| hogy mer ilyet mondani?~ ~– A ház azé az úré, aki elment; 550 I, I| ő azt parancsolta, hogy a kocsmát fel kell gyújtani, 551 I, I| fel kell gyújtani, s ezen a helyen nem lesz többet kocsma; 552 I, I| nem lesz többet kocsma; a többire kinek mi gondja.~ ~ 553 I, I| odatartá nagy flegmával a gyertyát az eresz alatti 554 I, I| mint harapódzik tovább a láng. A világosságnál nagy 555 I, I| harapódzik tovább a láng. A világosságnál nagy kényelmesen 556 I, I| Szegeden. Meg volt elégedve.~ ~A chevalier-nak, ha benn nem 557 I, I| mit tenni más, mint szedni a köpönyegét, s leguggoltatván 558 I, I| hórihorgas lovászát, felülni a hátára, s újra visszavitetni 559 I, I| újra visszavitetni magát a hintójához.~ ~– Te kiűztél 560 I, I| hintójához.~ ~– Te kiűztél engem a csárdából, én kiűzlek téged 561 I, I| csárdából, én kiűzlek téged a világból! – mormogá magában, 562 I, I| csizmákkal tántorgott vele odább a végtelen sárban. A két ember 563 I, I| odább a végtelen sárban. A két ember egymás hátán olyan 564 I, I| egymás hátán olyan volt a tűzvilágnál, mint egy bukdácsoló 565 I, I| bukdácsoló óriás.~ ~Itt végződött a két rokon végzetteljes találkozása 566 I, I| végzetteljes találkozása a Törikszakad csárda alatt.~ ~ 567 I, II| finánctudományát még csak a picpus-i * kollégium diákjain 568 I, II| ha egy diák adós maradt a fellakomázott pogácsák árával, 569 I, II| árával, hogy lehessen azt a többi készfizetőre felróni.~ ~ 570 I, II| készfizetőre felróni.~ ~A Mississippi-őrjöngés * őt 571 I, II| köztéreken árulták, adták, vették a Mississippi-részvényeket. 572 I, II| eladta pástétomos boltját a legöregebb legényének, maga 573 I, II| találta; egy napon aztán, mint a cifra szappanbuborék, szétpattant 574 I, II| kilenc sou-val * maradt a zsebében.~ ~Ha az ember 575 I, II| s akkor marad kilenc sou a zsebében, azon nincs mit 576 I, II| ha valaki már állt azon a magasságon, ahonnan saját 577 I, II| kellemes tájékokat láthatni, a visszaesés csakugyan kellemetlenül 578 I, II| tartalmát nem ismerik, levevék a póznárul, s egy a több közül, 579 I, II| levevék a póznárul, s egy a több közül, aki legkevésbé 580 I, II| fennhangon elolvasá azt a köszörűs butikja előtt; 581 I, II| mint hogy az ember vele a saját torkát elmesse. Dugá 582 I, II| azt az öve mellé, s ő is a csoport közé vegyült, és 583 I, II| vegyült, és kiáltá mint a többi: „À bas les aristocrates!” * ~ ~ 584 I, II| azt tán ő maga sem tudja. A hírrel, dicsőséggel nem 585 I, II| hanem amint nehány év múlva a direktórium alatt * ismét 586 I, II| élelmezési biztost majd a rajnai, majd az olaszországi 587 I, II| amint vagy az egyik, vagy a másik tábornok akarta főbe 588 I, II| melyeket kivándorolt főurak a státusra hagytak, s midőn 589 I, II| midőn újra visszajövének, a restauráció napjaiban, Mr. 590 I, II| emigráns, ki csoporttal jött a diadalmas seregek hátuljában, 591 I, II| pompás, ötemeletes palotára a Boulevard des Italiens-ban, * 592 I, II| megtiszteltetéshez, hogy a legjobb társaságokba juthasson.~ ~ 593 I, II| neve rövid időn egyike lőn a legkellemesebben hangzó 594 I, II| ügyes, figyelmező ember a többiek szenvedélyeit, bohóságait, 595 I, II| építhessen rájok.~ ~Griffard úr a legmerészebb vállalkozó 596 I, II| legmerészebb vállalkozó volt a világon. Ő mert nagy összegeket 597 I, II| tékozlóknak, akiket már a cselédjeik is megidéztettek 598 I, II| nemcsak egyeseket, nemcsak a legmagasabbakat bírta ő 599 I, II| lekötelezni. Gondja kiterjedt a tisztelt közönségre is. 600 I, II| tisztelt közönségre is. A legjobb karban álló tontinák, * 601 I, II| életbiztosító intézetek, a legszolidabb játékbankok 602 I, II| védurasága alatt állottak, s hogy a státus se mondhassa, miszerint 603 I, II| se mondhassa, miszerint a közügyekkel nem törődik, 604 I, II| közügyekkel nem törődik, a börzén mindig leghitelesebbek 605 I, II| tudósításai, s akármi állt a hivatalos Moniteurben, ha 606 I, II| ijedtében, s futottak lefelé a kurzusok, * ha pedig ő vásárolni 607 I, II| kigömbölyödtek az arcok, s mint a napsugártól a fű, úgy nőtt 608 I, II| arcok, s mint a napsugártól a fű, úgy nőtt fel ismét minden 609 I, II| milliomot szerezni. – Hiába, a pénz is a társaságot szereti.~ ~ 610 I, II| szerezni. – Hiába, a pénz is a társaságot szereti.~ ~Ismételjük, 611 I, II| Ismételjük, miszerint ez a nagy férfiú bírt azon ritka 612 I, II| minden csodálkozásnak, ha a legközelebb történt csárdai 613 I, II| szabad e címmel megbántani a fiatal sensitif chevalier-t. *~ ~ 614 I, II| sensitif chevalier-t. *~ ~A hely tulajdonképpen nem 615 I, II| tulajdonképpen nem Párizs, hanem a Szajna egyik kedves szigete, 616 I, II| az Île de Jérusalem, * a párizsi leggazdagabb pénzemberek 617 I, II| parkokat rendezni, mert ezen a helyen minden négyszegölet 618 I, II| emelt magasra, homlokzatával a Szajna vizébe tekintve épült 619 I, II| Szajna vizébe tekintve épült a mindenféle nemzet és kor 620 I, II| iparkodott mindenben feltalálni a tekervényest, a furcsát 621 I, II| feltalálni a tekervényest, a furcsát és a kényelmetlent.~ ~ 622 I, II| tekervényest, a furcsát és a kényelmetlent.~ ~Nem volt 623 I, II| Nem volt pedig elég, hogy a kert maga is szigeten állott, 624 I, II| amerikai lánchídon * kezdve a fa és kéregből összerakott 625 I, II| úton közelít valami vendég a kastély felé.~ ~A hídon 626 I, II| vendég a kastély felé.~ ~A hídon túl következtek az 627 I, II| utai, melyek azon időben a színfalakká nyírt korábbi 628 I, II| nimfa idejében jók voltak a római isteneknek, s melyek 629 I, II| valami tréfás ember ezt a bêtise-t * írta: „Itten 630 I, II| kaphatók régi pástétomok” – ami a hajdani pástétomsütőt egyébiránt 631 I, II| csak le sem törülteté onnan a tréfát. Néhol a tágasabb 632 I, II| törülteté onnan a tréfát. Néhol a tágasabb helyeken roppant 633 I, II| márványmedencébe üveglabdákat hajigálva a magasba s virgonc aranyhalacskákat 634 I, II| fehér hattyúk úszkáltak a csendes habtükrökön, melyek 635 I, II| ugyan olyan szépen, mint a költők el akarják hitetni 636 I, II| akkor még drágább volt, mint a tiszta búza.~ ~Ha az ember 637 I, II| mégis okkal-móddal ráakadt a tusculanumhoz vezető sétányra, 638 I, II| megrakva, egyik még virágzik, a másikat már ért gyümölcseinek 639 I, II| egy egész évszak folyt le, a divat nagyon változott; 640 I, II| hogy őt újra bemutassuk.~ ~A calicot-szezonnak; vége 641 I, II| leffentyűkkel van összegombolva, a feszes kimondhatatlan magas 642 I, II| fényes csizmákba van húzva, a bajusznak híre sincs már, 643 I, II| híre sincs már, helyette a fültől az orr felé induló 644 I, II| ad új idomot az arcnak, a haj kétfelé van simítva, 645 I, II| igen célszerű faja volt a kalapoknak, oly széles karimája 646 I, II| Ez Kárpáthy Abellino.~ ~A bankár lépcsőin, előszobáin 647 I, II| előszobáin seregei hemzsegtek a léhűtőknek, ezüstös cselédi 648 I, II| kesztyűjét, miket aztán a visszafelé jövőnek úgy kellett 649 I, II| érdemes kenyérpusztítók, mert a magyar főurak jól tudják 650 I, II| nemzetők becsületét különösen a cselédek előtt fenn kell 651 I, II| csak egy mód van: szórni a pénzt, minden pohár vízért, 652 I, II| kalapja, pálcája és kesztyűi, a cselédek egymásnak csengettek, 653 I, II| csengettek, egyik futott a másik szobába, a lovag alig 654 I, II| futott a másik szobába, a lovag alig ért az utolsó 655 I, II| ajtóhoz, midőn már jött a legelébb szaladó vissza, 656 I, II| elfogadásra, s azzal szétcsapta a magas mahagónifa szárnyajtókat, 657 I, II| mert mellesleg mondva, csak a magyar főuraknak van azon 658 I, II| főuraknak van azon ideájuk, hogy a nyár azért adatott a teremtőtől, 659 I, II| hogy a nyár azért adatott a teremtőtől, miszerint abban 660 I, II| Griffard úr tehát éppen a görögök legújabb diadalait 661 I, II| innen-amonnan lopogatta, s mindazok a dolgok meg voltak írva. 662 I, II| emberré tette Watts urat.~ ~A bankár előtt kis kínai porcelán 663 I, II| volt, mint mondák, igen jó a mellfájás ellen, de rendkívül 664 I, II| szenvedni, hogy vele élhessen.~ ~A bankár szobája egy pillanatra 665 I, II| pillanatra sem emlékeztetett a hajdani pástétomsütőre; 666 I, II| váltogatta, s egy ügyes komornyik a legjobb nevelő, aki valakit 667 I, II| Unform) megtaníthat, miket a tiers état * emberei, a 668 I, II| a tiers état * emberei, a chinéser, * lateiner és 669 I, II| nem tudnak elsajátítani. A bútorok masszív része, a 670 I, II| A bútorok masszív része, a fotelek, pamlagok, író- 671 I, II| ébenfából, ezüstékítényekkel, a kelmék fehér kasmírból, * 672 I, II| egy bútordarab sincs a fal mellett vagy a szögletekben, 673 I, II| sincs a fal mellett vagy a szögletekben, hanem részint 674 I, II| szögletekben, hanem részint a szoba közepén, részint keresztbefordítva 675 I, II| részint keresztbefordítva a szegletek felé, mert most 676 I, II| szegletek felé, mert most ez a divat, s a tömör bútorok 677 I, II| mert most ez a divat, s a tömör bútorok között, melyek 678 I, II| érzett ellentétek, felállítva a szépen cizellirozott nyúlánk 679 I, II| drága antik szobrok, miket a nemrég felfedezett Pompéji 680 I, II| omladékai közül ástak ki, és a tarka, fényes, aranyos, 681 I, II| kínai porcelán asztalkák. A lábszőnyegek mind kézzel 682 I, II| mind kézzel hímzett munkák; a legtöbbre nagy betűkkel 683 I, II| ami azért nem hárítja el a gyanút, hogy azokat a bankár 684 I, II| el a gyanút, hogy azokat a bankár drága pénzen vásárolta; 685 I, II| drága pénzen vásárolta; a falak ezüsttel préselt szőnyegekkel 686 I, II| szőnyegekkel bevonva, miket a virágos tibetsálok * osztanak 687 I, II| osztanak szakaszokra, a plafontól a földig levén 688 I, II| szakaszokra, a plafontól a földig levén vonva s középett 689 I, II| olajfestményeket tartani, azok a szalonba valók), híres divatköltők 690 I, II| paripák arcképei, kiket a bankár személy szerint ismer, 691 I, II| eléggé bizonyítja, hogy a bankárnak igen ügyes és 692 I, II| bankárnak igen ügyes és a kor ízlését ismerő komornyikja 693 I, II| komornyikja van.~ ~Maga a bankár egy hetven év körüli, 694 I, II| tiszteletreméltó ősz férfiú, arca a nyájasságig kedves, mondhatni 695 I, II| tészták gyúrásával.~ ~Amint a szétnyitott ajtókon meglátta 696 I, II| szétnyitott ajtókon meglátta a pénzember Kárpáthyt, letette 697 I, II| az ajtóig eléje menvén, a kitelhető legnyájasabban 698 I, II| legnyájasabban üdvözlé.~ ~Állt pedig a kitelhető nyájasság az elegáns 699 I, II| ember hirtelen felemelkedett a két lábhegyére, egyszersmind 700 I, II| lábhegyére, egyszersmind a kezét ujjaival a szája felé 701 I, II| egyszersmind a kezét ujjaival a szája felé fordítva, derekát, 702 I, II| merveilleux („csodálatos” ez volt a divaturak címe) –, öné vagyok 703 I, II| én öné vagyok egész a pincém fenekéig.~ ~– Hahaha! 704 I, II| Legjobb újság – szólt a bankár –, miszerint önt 705 I, II| volt divat Párizsban, hanem a megfordított székre úgy 706 I, II| székre úgy kellett ülni, mint a nyeregbe s a támlájára könyökölni. 707 I, II| ülni, mint a nyeregbe s a támlájára könyökölni. Még 708 I, II| jövedelmez.~ ~– Tudom – szólt a bankár hideg mosolygással, 709 I, II| olyan rossz lábon, mint a törvénykezés, kivéve az 710 I, II| az országutakat. De nem, a törvénykezés mégis rosszabb. 711 I, II| idő van, lehetnek jók, de a törvénykezésre mindegy – 712 I, II| mintha időt akarna engedni a bankárnak, hogy az esprit-teljes * 713 I, II| kifeszítve s jobb karját a karszék támlája mögé vetve –, 714 I, II| tele van prókátorokkal, a parasztság csak két osztályból 715 I, II| nem tudom miért; ezeknek a prókátoroknak nincsen egyéb 716 I, II| mint mindenütt keresni a pört, csinálni ahol nincs, 717 I, II| félnek szabadságában van a bírót elkergetni, bottal, 718 I, II| törvényszékre, melyek közöl a legutolsót septemtrionalis 719 I, II| még egy gonosz kifejezés a magyar nyelvben: „Intra 720 I, II| birtokon kívül van, övé a baj; annak, aki belül van, 721 I, II| könnyű mosolyogni, mert a dolog messze elhúzható. 722 I, II| tehát. Képzelje, az örökség, a gazdag majorátus másfél 723 I, II| én sietek csak átvenni a jószágokat, amidőn azt találom, 724 I, II| benne ül.~ ~– Értem – szólt a bankár furcsa mosolygással –, 725 I, II| ostoba nagy könyvhez, melyben a sok paragrafus között az 726 I, II| indiszkrét, miután egyszer már a guta megütötte, hírtelen 727 I, II| csendesen – csillapító őt a bankár. – Mindenki azt hiszi, 728 I, II| hallgatni szoktam. Előttem a nepauli herceg családi viszonyai 729 I, II| éppen úgy ismeretesek, mint a legelső spanyol grand * 730 I, II| úgy hasznomra van, mint a másiknál a fénnyel takargatott 731 I, II| hasznomra van, mint a másiknál a fénnyel takargatott szegénység. 732 I, II| vissza, hol az egész utat a harmadik födözeten tölté, 733 I, II| fehér lóval hajtatott be a minap porte St-Denis-n * 734 I, II| északi herceg, kinek neve a legjobban hangzik, de én 735 I, II| türelmetlenül szakítá félbe a bankár beszédét.~ ~– Eh, 736 I, II| igenis voltak és lesznek is a szívek és tárcák fenekén, 737 I, II| fenekén, és azért, hogy a pénzvilágot kormányzó emberek 738 I, II| ön egészen mást beszélhet a világ előtt, s nem fogja 739 I, II| Vagy úgy? – kiálta a bankár homlokát megütve. – 740 I, II| orvos vagyok, s meglátom a szenvedés okait az arc színéből. 741 I, II| Abellinónak tetszett a keserű tréfa.~ ~– Hm, tapintsa 742 I, II| szólt tréfálva –, de ne a kezemhez, hanem a zsebemhez 743 I, II| de ne a kezemhez, hanem a zsebemhez nyúljon.~ ~– Nem 744 I, II| szükség az. Előbb lássuk a kórjeleket. Tehát van önnek 745 I, II| ki ölné meg kárpitosát, a kocsigyártóját, a lócsiszárját 746 I, II| kárpitosát, a kocsigyártóját, a lócsiszárját azért, hogy 747 I, II| mint Don juan de Castro, a fél bajuszomat nem küldöm 748 I, II| nem teszi ön. Mit mondana a világ, hogy egy előkelő 749 I, II| börtönébe záratja magát?~ ~A bankár mosolyogva tevé kezét 750 I, II| bankár mosolyogva tevé kezét a dandy vállára, s biztató 751 I, II| leereszkedő vállveregetés a legtökéletesebben rajzolák 752 I, II| legtökéletesebben rajzolák a parvenüt.~ ~Kárpáthynak 753 I, II| nem jutott eszébe, hogy a legelső zászlósurak egyikének 754 I, II| ki pártfogó védelmét.~ ~A bankár helyet foglalt mellette 755 I, II| helyet foglalt mellette a széles pamlagon, s ezáltal 756 I, II| kiben egy percre felébredt a nemesi büszkeség, s hidegen 757 I, II| s hidegen voná ki karját a bankár kezéből. – Ön mégiscsak 758 I, II| Ön mégiscsak uzsorás.~ ~A bankár mosolyogva tette 759 I, II| mosolyogva tette zsebre a megbántást, s tréfával iparkodott 760 I, II| iparkodott azt elsimítani.~ ~– A latin példabeszéd azt mondja: „ 761 I, II| vissza? Egyébiránt, uram, a pénz árunemű, s ha szabad 762 I, II| önnek venni, miszerint ez a legerősebben kockáztatott 763 I, II| legerősebben kockáztatott vállalat a világon; ön elébb meghalhat, 764 I, II| örökölni akar; leeshetik a lóról rókavadászaton vagy 765 I, II| meghűlés, s én tehetek gyászt a kalapomra megboldogult háromszázezer 766 I, II| érdekelten fordult e szóra a bankár felé.~ ~– Ön tréfál?~ ~– 767 I, II| mint Don Juan de Castro, ki a toledói szaracénoktól * 768 I, II| bajusza se legyen rosszabb a spanyolénál; én adok rá 769 I, II| merem hozni, hogy rajtam és a toledói mórokon kívül tette-e 770 I, II| Kárpáthy, egészen komolyan véve a dolgot –, ön ad nekem egy 771 I, II| nagybátyjának életfonala a párkák * kezében hosszabb 772 I, II| jó helyre teszi ön, mert a magyar nemes vagyonának 773 I, II| vagyonának rabja, s azt a törvényes örökösön kívül 774 I, II| bizonyos ön arról, hogy a törvényes örökös egyedül 775 I, II| jól tudom, hogy ő csaknem a halál révén áll, s életműszerei 776 I, II| iránt semmi kegyelettel.~ ~A bankár mosolygott. Jobban 777 I, II| megházasodhatik. Ez nem tartozik a legritkább esetek közé.Gyakran 778 I, II| kik nyolcvan évig irtóztak a házasságtól, hirtelen valami 779 I, II| valami elérzékenyült órában a legelső fiatal ladyt, akit 780 I, II| hajlamuk, s évek múltán, mint a kőszénbe szorult rovar, 781 I, II| nincsenek ideáljai. Ezt a nevet sem ismeri. Egyébiránt 782 I, II| biztosítékot? No, most kerül a szakállamra a sor – dörmögé 783 I, II| most kerül a szakállamra a sor – dörmögé Abellino arcához 784 I, II| éppen olyan – szólt derülten a bankár –, mint ahogy beszélik 785 I, II| Az én ízlésem más, ez a monsieur Satan * tud valamit 786 I, II| Satan * tud valamit csinálni a lelkekkel, de mire használnám 787 I, II| tengeri útra kehei, nem szabad a balett személyzet tagjaival 788 I, II| leeshetem, s kitörhetem a nyakam?~ ~– Azt nem vesszük 789 I, II| Monseigneur! Ön úgy szól, ahogy a vaudeville-ekben * hallja 790 I, II| vaudeville-ekben * hallja beszélni a festett chevalier-ket. Ez 791 I, II| közelről szeret látni, hogy a házasság az elegáns világban 792 I, II| ifjú sarjadékkal több lenne a Kárpáthy-család, s azontúl 793 I, II| gyönyörködjék, Párizs elég nagy, a világ kétakkora – csak kétszer 794 I, II| Hogyan? – kérdé figyelve a bankár, ki előre látta, 795 I, II| akkor kezdi el majd játszani a begyest.~ ~– Azt mondom, 796 I, II| álló utak közül melyik lesz a legjárhatóbb. Az ajánlott 797 I, II| Ezt reméltem.~ ~– Csupán a biztosítékok forognak kérdésben. 798 I, II| volt szabad kávét innom és a hajamat beillatszereznem. 799 I, II| állom, akkor megpróbálom a házasságot. Mindezeknél 800 I, II| szabadulni.~ ~– Ah uram – szólt a bankár felugorva –, ez reménytelen, 801 I, II| rá jó veres bor, és kész a gutaütés.~ ~– Nem tudom, 802 I, II| mondhatok, hogy ha én azt a fáradságot venném magamnak, 803 I, II| képes volnék őt megszöktetni a világból.~ ~– Kár volna, 804 I, II| Abellino elbúcsúzott, a bankár kezeit dörzsölve 805 I, II| kezeit dörzsölve kíséré egész a szalon ajtajáig.~ ~A legszebb 806 I, II| egész a szalon ajtajáig.~ ~A legszebb kilátás volt rá, 807 I, II| legszebb kilátás volt rá, hogy a magyarországi legnagyobb 808 I, III| is, észre lehet venni azt a keresetlen csínt, melyet 809 I, III| Ifjú magyar főnemes mind a három. Mindháromnak hallottuk 810 I, III| jelölt arcvonásokkal bír mind a kettő. Az elsőt különösen 811 I, III| elsőt különösen jellemzik a sűrű, fekete szemöldök s 812 I, III| pillanatokra jelen meg, s eltűnik; a másik egy atlétai termetű 813 I, III| tartaná, arcát nem látva.~ ~A harmadik, ki középen kettőjük 814 I, III| egészen, ajkain, szemeiben az a tisztult egykedvűség, mely 815 I, III| sem erősebb hangot, mint a másiknak, s inkább azon 816 I, III| Griffard mondá, hogy Amerikából a harmadik fedezeten jött.~ ~ 817 I, III| hozzátehetjük, hogy mind a hárman magyarul beszélnek, 818 I, III| főurak – elég okot adhat a méltó bámulásra.~ ~Az ifjak 819 I, III| keresztneveiken szólítják; a tüzes, izmos ifjú neve Miklós, 820 I, III| sötét szemöldűé István, a középen levőé Rudolf.~ ~ 821 I, III| középen levőé Rudolf.~ ~A figyelmes szemlélő észreveendé 822 I, III| azon körülményt, miszerint a haladás közben a három karöltve 823 I, III| miszerint a haladás közben a három karöltve sétáló ifjú 824 I, III| fejjel mindig elébb jár, míg a másik hátrább, ilyenformán 825 I, III| kénytelen megállni, hogy a menetrendet helyreállítsa, 826 I, III| menetrendet helyreállítsa, mely a heves vita közben untalan 827 I, III| erdő nemigen kedvenc tere a divatvilágnak, az ember 828 I, III| neveletlennek tartassék.~ ~Egyszerre a bokrokon keresztültörtet 829 I, III| úton megállva, pillanatokig a hallott beszédre látszik 830 I, III| figyelni. Külsejéről ítélve a munkásosztályhoz tartozik, 831 I, III| meglepetés tükrözi magát, amint a három szemközt jövőt beszélni 832 I, III| Hát jöjjön velünk – mondá a középen álló –, ha dolgai 833 I, III| karjába, és beszélgessünk.~ ~A kézműves szerényen látszott 834 I, III| Éppen nem – felelt a kézműves. – Csak úgy szoktam 835 I, III| úgy vannak azok írva, hogy a legegyügyűbb ember is gyönyörködhessék 836 I, III| látogatni?~ ~– Az nekem a legkedvesebb emberem. Könyveit 837 I, III| egészen más irányt adva a beszédnek:~ ~– Minő hivatás 838 I, III| templomfelszerelést, mely a kirakatban látható, azokat 839 I, III| établissement-hoz * jutni?~ ~A kézműves öntudatlan felsóhajtott.~ ~– 840 I, III| kérdé Rudolf.~ ~– Senkim a jó istenen kívül.~ ~– Akkor 841 I, III| mégis megfoghatatlan, hogy a jólétből elkívánkozik.~ ~– 842 I, III| ha eszembe jut, hogy az a nép, amelyik az én nyelvemet 843 I, III| lehetek közöttük, kiesik a könny szememből, és én nem 844 I, III| ki legszabadelvűbb volt a baráti szó osztogatásában. – 845 I, III| meglepetését.~ ~– Önök is a jegenyefák szigetére szándékoznak?~ ~– 846 I, III| elhagyatott hely, egy bölcsnek a sírja, akit nagyon kevesen 847 I, III| visszamegyek újra. Egész a sírig ugyan nem mehetünk, 848 I, III| felállva éppen ráláthatunk a bölcs sírkövére.~ ~Az ifjak 849 I, III| ajánlatot, s megindultak a sűrű bozóttá vált csaliton 850 I, III| vált csaliton keresztül a gyalogutakkal ismerős legény 851 I, III| nem akarva elhinni, hogy a háta mögött jövők tudjanak 852 I, III| sietni, mint ő. Végre kitűnt a domb, melyen a Montaigne 853 I, III| Végre kitűnt a domb, melyen a Montaigne tiszteletére épült 854 I, III| jegenyefák szigetének hívnak, ott a rezgő lombú fák alatt fehérlik 855 I, III| lombú fák alatt fehérlik a bölcsnek sírja; egy magas 856 I, III| szavak:~ ~ ~ ~„Itt nyugszik a természet és igazság férfia.”~ ~ ~ ~ 857 I, III| csuda, hogy oly elhagyatott a sír, az igazság rossz ajánlólevél.~ ~ 858 I, III| rossz ajánlólevél.~ ~De a természet pártul fogta legkedvesebb 859 I, III| legkedvesebb emberének sírját, a virág sohasem szárad el 860 I, III| emlékéhez érve, ahonnan a sírra lehete látni, a kézműves 861 I, III| ahonnan a sírra lehete látni, a kézműves búcsút vett a három 862 I, III| a kézműves búcsút vett a három magyar ifjútól, neki 863 I, III| magamban – szólt István, ahogy a kézműves eltávozott. – Nem 864 I, III| alakú fehér kő látszik, a legkevésbé festői fekete 865 I, III| monda Rudolf leheveredve a fűbe, míg Miklós az emlék 866 I, III| Tempe-völgy, melyből még a najádok sem hiányzottak, 867 I, III| felhőszakadás, elhordta a kis patak martjait, * elöntötte 868 I, III| Rousseau sírját más, mint a békák, kik Homer óta nagy 869 I, III| Homer óta nagy barátjai a költészetnek, néhány különc 870 I, III| hivatása minden tudósnak a föld alatt. Boldog barbárok 871 I, III| jutottunk, újabb időkben a magyar is kezd lelki letargiájából 872 I, III| ébredezni, s többé nem Csokonai a legutolsó költő, ki a literatúrában 873 I, III| Csokonai a legutolsó költő, ki a literatúrában helyet foglal, 874 I, III| literatúrában helyet foglal, s nem a „Tudós palóc” * az egyetlen 875 I, III| egyetlen folyóirat, mely a szépirodalmat képviseli. 876 I, III| melyek ez évben kijöttek, a legkövetelőbb kritika elől 877 I, III| tiszteletreméltó érzületnek tartom a sajátunk iránti előszeretetet.~ ~ 878 I, III| fajunkra.~ ~Miklós készen volt a feliratok lemásolásával, 879 I, III| szavával közbeszólt:~ ~– Hát a magyarnak, mint a vénasszonynak, 880 I, III| Hát a magyarnak, mint a vénasszonynak, csak a nyelvében 881 I, III| mint a vénasszonynak, csak a nyelvében van már minden 882 I, III| előttünk egyéb tér, mint a versírás és a könyvnyomtatás, 883 I, III| tér, mint a versírás és a könyvnyomtatás, melyen naggyá 884 I, III| csak ott születtek, hol a nagy költők, s egy nép halálbizonyítványa 885 I, III| évben az Aurorában léptek ki a közönség elé, Bajzának, 886 I, III| irodalommal foglalkozók a nemzet páriáinak tartatnak; 887 I, III| Itt újra látszott az a futó szarkasztikus mosoly 888 I, III| futó szarkasztikus mosoly a beszélő arcán.~ ~– Holttestek 889 I, III| kiálta egyszerre mind a két ifjú hevesen.~ ~Rudolf 890 I, III| az erős hang jó cáfolat a meghalás ellen, akkor helyesen 891 I, III| kiáltoztok rám; ti tagadjátok a gondolatot, mert nektek 892 I, III| fog térni, hová elődei: a hunok, avarok és pecsenégek. 893 I, III| most is kevés magyar lakja. A faj optimatesei * csak a 894 I, III| A faj optimatesei * csak a térképről tudják, merre 895 I, III| elpusztul, eladósodik, a nemesség eltemeti magát 896 I, III| institúciói * alá, amint a civilizációval első összeütközésbe 897 I, III| összeütközésbe jön. Nem a barbárok fogják a magyar 898 I, III| jön. Nem a barbárok fogják a magyar népet ezután elfogyasztani, 899 I, III| ezután elfogyasztani, hanem a civilizáció, s mije van 900 I, III| szellemét tökéletesítse; pedig a magyar ezermester. Ha kényszerítve 901 I, III| tehetségeinek. Elfogadandja a polgárisulás minden jelszavait, 902 I, III| versenyezni fog minden téren a világ első nemzeteivel; 903 I, III| az egész fajban, leteszi a kardot, mellyel egykor egész 904 I, III| úgy hiszem, hogy azoknak a születése után már nem kell 905 I, III| kell várakoznunk.~ ~– És a legfőbb, amit elfeledtél – 906 I, III| szólt közbe Miklós –, előtte a diplomáciai tér, s azt meg 907 I, III| meg kell engedned, hogy a legutolsó magyar táblabírónak 908 I, III| legutolsó magyar táblabírónak a kisujjában több státusférfiúi 909 I, III| státusférfiúi bölcsesség van, mint a legelső…~ ~(Maga is átlátta, 910 I, III| mert képes lenne ebbe a mocsárba belevetni; hanem 911 I, III| ami; új életet kezd, de a réginek meghal; lehet boldog 912 I, III| népzenészek fenn nem tartják a nemzetéletet. – A státusférfiakról 913 I, III| tartják a nemzetéletet. – A státusférfiakról nem merek 914 I, III| saját tehetségei szerint a választott pályán becsületesen 915 I, III| magunkat, megbecsülni azt, ami a mienk, akarjuk mindazon 916 I, III| átvettünk valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől a fehér 917 I, III| mint a tüdő leheletétől a fehér chylus, * piros vérré 918 I, III| válik bennünk; ha eljárunk a külföldre azért, hogy hazánknak 919 I, III| bölcsességünkkel, nem pedig, hogy a külföldnek ostobaságainkkal 920 I, III| bennünket elolvasszon. Elolvad a jég, de a kristály azt mondja: „ 921 I, III| elolvasszon. Elolvad a jég, de a kristály azt mondja: „Én 922 I, III| olvadok!” és szikrátvet a napban. A népek át fogják 923 I, III| és szikrátvet a napban. A népek át fogják látni, hogy 924 I, III| vízi utainkon megélénkül a kereskedés, a magyar nyelv 925 I, III| megélénkül a kereskedés, a magyar nyelv felhat szalonjainkba 926 I, III| városainkban megszületik a nemzeti szellem, az ország 927 I, III| Pesten összpontosulni fog a nemzet fénye, ereje, szelleme; 928 I, III| kell példával elöljárulni, a lélek nem szállhat meg egyszerre 929 I, III| egynéhány millió embert.~ ~– A capite foetet piscis; * 930 I, III| legtöbb érdemeik vannak a múltban, legtöbb bűneik 931 I, III| múltban, legtöbb bűneik a jelenben s legtöbb tartozásuk 932 I, III| jelenben s legtöbb tartozásuk a jövendő iránt: a magyar 933 I, III| tartozásuk a jövendő iránt: a magyar főurak.~ ~– Sajnálom, 934 I, III| volna rá. Hol vannak azok a magyar főurak?~ ~– Nagy 935 I, III| akarod elvitázni, hogy ha a hazából elhozott port leverték 936 I, III| eretnek hazádfiait, s bejárod a világot, hogy őket hazahívogasd?~ ~– 937 I, III| által kitüntették magukat. A magyar előkelő világ itt 938 I, III| azzal fáradozott, hogy egy, a templom előtt heverő kettétört 939 I, III| újra?” Miklós megfordító a követ, tört felét a földbe 940 I, III| megfordító a követ, tört felét a földbe nyomta, s felyülkerült 941 I, III| s felyülkerült talapjára a tört darabot koronájával 942 I, III| koronájával állítá megcáfolva a bölcs kérdést.~ ~– Tehát 943 I, IV| IV. Az ifjú óriások~ ~A Boulevard Montmartre * északi 944 I, IV| háromemeletes ház, jelenleg a Jockey Club * szállása, 945 I, IV| mindazon események, melyek a magasabb köröket foglalkodtatni 946 I, IV| tiszteletére; innen indult ki a színházakat lesújtó és felemelő 947 I, IV| lenni; tavaly egy ideig a hortenzia volt, de vége 948 I, IV| hortenzia volt, de vége felé a narancsvirág és a heliotropium * 949 I, IV| vége felé a narancsvirág és a heliotropium * kiszorította, 950 I, IV| kiszorította, most már a narancs- és a napraforgóvirág 951 I, IV| most már a narancs- és a napraforgóvirág a cselédszobákba 952 I, IV| narancs- és a napraforgóvirág a cselédszobákba száműzetett, 953 I, IV| cselédszobákba száműzetett, jelenleg a geránium * és melaleuca * 954 I, IV| melaleuca * között oszlanak meg a vélemények, s nem lehet 955 I, IV| megjósolni, melyik leend a győztes. Nagyobb kérdés 956 I, IV| Rossini legújabb zeneműve, a címszerepet Catalaninak 957 I, IV| címszerepet Catalaninak adni, kit a fiatal óriások pártolni 958 I, IV| és ami legtöbb: jól él a férjével. Minden szobában, 959 I, IV| férjével. Minden szobában, a pikétasztaloknál * úgy, 960 I, IV| pikétasztaloknál * úgy, mint a biliárdok körül csoportok 961 I, IV| foglalkoztat, alig bírja a közérdeket egy percre magára 962 I, IV| diadalmas sextet.~ ~Az elitje a társaságnak, a crème du 963 I, IV| Az elitje a társaságnak, a crème du crème * legkedvencebb 964 I, IV| mulatságra, melynek médisance a neve, nálunk emberszólásnak 965 I, IV| hívják.~ ~Köztük látjuk a híres marquis Debryt, Párizs 966 I, IV| legelső bonhomme-ját, * a legszeretetreméltóbb rágalmazót, 967 I, IV| kinek minden apró kalandot, a budoárok legkisebb titkait, 968 I, IV| budoárok legkisebb titkait, a kulisszák regényes intrikáit 969 I, IV| róla valamit, hanem azért a márki a legkedvesebb ember, 970 I, IV| valamit, hanem azért a márki a legkedvesebb ember, mert 971 I, IV| nem szokás megharagudni.~ ~A körüle álló ifjak kacagása 972 I, IV| kedves kalandot mesél, néha a beszéd a suttogásig alászáll, 973 I, IV| kalandot mesél, néha a beszéd a suttogásig alászáll, a hallgatók 974 I, IV| beszéd a suttogásig alászáll, a hallgatók összedugják fejeiket, 975 I, IV| fejeiket, egyszerre kitör ismét a kacaj, s dűlnek jobbra-balra.~ ~ 976 I, IV| s dűlnek jobbra-balra.~ ~A márki egy elhízott kövér 977 I, IV| szavait, hogy gyakran maga a történet alig volna érdekes, 978 I, IV| gróffal és társaival, midőn a történet már javában foly; 979 I, IV| foly; Rudolf, ki ismerős a társasággal, röviden bemutatja 980 I, IV| üdvözlet után tovább foly a monda.~ ~– Mindannyi meghiúsult 981 I, IV| után sem engedé magát a mi Saint-Michelünk visszarettenteni – 982 I, IV| visszarettenteni – folytatá a kedves ember –, miután szegény 983 I, IV| csak annyira sem ment, hogy a kis Petit-pas-nak * szemébe 984 I, IV| alkalmas emberszólási forma ez a „velem együtt”), jövendőbeli 985 I, IV| ismeretlen emberek bírják, s az a havi fizetés nem elég Petit-pas-nak 986 I, IV| tehát mit gondoljon ki mégis a szegény Saint-Michel, hogy 987 I, IV| szegény Saint-Michel, hogy a kedves kis őzlábú táncosnő 988 I, IV| kitalálja.~ ~– Add magadnak azt a száz aranyat, és találd 989 I, IV| angol fiú, ki háttal ülve a társaságnak lovagolt egy 990 I, IV| széken annyira elnyújtva a lábait, hogy szinte hihetetlen 991 I, IV| mind hozzá tartozzék.~ ~– A nemes lord jobb élceket 992 I, IV| mond, mint magam – nevetett a márki –, jól tudja, hogy 993 I, IV| hogy száz arany nem szokott a zsebemben heverni. Tehát 994 I, IV| zsebemben heverni. Tehát a jámbor fiú – beszegődött 995 I, IV| jámbor fiú – beszegődött a kis táncosnéhoz –inasnak.~ ~– 996 I, IV| ért el – szólt hátulról a lord –, mert egyúttal szobaleányoknak 997 I, IV| engem alterál, * ily skandál a mi köreinkben!~ ~– Nincs 998 I, IV| valamelyiteknél szagos üveg? A gróf úr elájul! – kiálta 999 I, IV| tréfásan Debry.~ ~– Halljuk a történetet tovább! – sürgeték 1000 I, IV| sürgeték mások.~ ~– Tehát a fiú inas lett a kis Petit-pas-nál –