Kötet, Fezejet

 1    I,    XII| kötelességökhez híven megkísérték a tanúk elébb a felek kibékítését.
 2    I,    XII|       kendőkkel voltak jelezve.~ ~A tanúk oldalt vonultak, egy csoportban
 3    I,    XII|          múlva a másik. Az elősiető tanúk Sándort a maga helyén látták
 4    I,    XII|     Becsülettel ki van fizetve.~ ~A tanúk jót nevettek az ötleten,
 5   II,    XVI|            meggyalázták; olyankor a tanúk féltik a saját bőreiket,
 6   II,    XVI|          egymást.~ ~Négyen voltak a tanúk, kettő Fennimoré: Livius
 7   II,    XVI|          akartak a kardról, hanem a tanúk (különösen Konrád) határozottan
 8   II,    XVI|        többit majd elvégzik ők.~ ~A tanúk gyanítani kezdék a két vívó
 9   II,   XXIX|         velem a levéltárba. A többi tanúk mind ott várnak már. Akiket
10   II,   XXIX|           termében ott várták már a tanúk.~ ~Négyen voltak: a helybeli
11   II,   XXIX|             János után a jelen volt tanúk mind aláírták, megpecsételék