Kötet, Fezejet

 1    I,      I|   fáklyáikkal, mindjárt megtudta, kivel van dolga. Észrevette, hogy
 2    I,     II|        látjuk az ifjú gentlemant, kivel már volt szerencsénk ismeretséget
 3    I,     VI|         egy pad végére állva fel, kivel Abellino a páholyban levő
 4    I,    VII| visszaállt inasnak elébbi urához, kivel négy hónapig gavallérságban
 5    I,    VII|     tizenhét éves unokája, Flóra, kivel egy telet Londonban töltött.~ ~
 6    I,    XII|         mellől vigyázott rá, hogy kivel fog az asszonyság beszélni.~ ~
 7   II,  XVIII|       táncba elegyednék, ha volna kivel, s csak az esik neki nehezen,
 8   II,    XIX|          után, hogy előre tudják, kivel van dolguk.~ ~– Itt jön
 9   II,     XX|     mérföldek is volnának közben? Kivel ne történt volna közülünk
10   II,     XX|      tartottak, s Málnay Georges, kivel csak találkozott, mindenkinek
11   II,   XXIX|         kincsem van a föld alatt, kivel nemsokára egyesülni fogok.