Kötet, Fezejet

 1    I,     IV| Saint-Michel, az én unokaöcsém!” – kiált fel végre. A boldogtalan
 2    I,     IV|           lováról. „Te paraszt!” – kiált rá a kozák –, a kozáknak
 3    I,     VI|      valami harsány hang „brávó”-t kiált, s arra elkezd számtalan
 4    I,     XI|           és a világ ítélete átkot kiált? Hallhatni-e, hogy egy előkelő
 5   II,     XV|            Ah, ez flibusterie! * – kiált elbízott indignációval Fennimor.~ ~
 6   II,    XXI|        fordul.~ ~– Rajta Fecske! – kiált Kiss Miska. És Fecske csakugyan
 7   II,    XXI|     visszafelé.~ ~– Az istenért! – kiált Rudolf, kinek arca még ég
 8   II,  XXIII|        neki.~ ~– Ki az? Jusszuf! – kiált Kecskerey úr erre oly éles,
 9   II,  XXIII|             s határozott vígsággal kiált fel eléje nyújtva hosszú
10   II,   XXVI|     gyülekeznek.~ ~– Gratulálok! – kiált éles orrhangon Kecskerey
11   II,   XXXI|         körülményesebben ismerte – kiált elé a vidám márki. (Hihetőleg