Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         igaz predestinációt hivő képpel a más veszedelmét, a hajszolás,
 2    I,      I|         a poéta megzavarhatatlan képpel –, ez poetica licentia:
 3    I,      X|         akkor mogorva, kedvetlen képpel ültek asztalhoz, a fiatalabbak
 4    I,      X|       nem bírt; Mayer úr bűnbánó képpel lépett oda hozzá, mintha.
 5    I,   XIII| maradjanak meg, és őhozzá többet képpel se forduljanak.~ ~A tiszttartó
 6   II,    XIV|      inasok ajánlkoztak egyszerű képpel kertésznek, majorosnak,
 7   II,     XV|   viszonza amaz el nem mosolyodó képpel, s nagyot húzva azon a legelső „
 8   II,     XV|     zajra egészen alarmírozott * képpel rohan be Kecskerey úr, s
 9   II,     XX|       buzogánnyal felelni. Olyan képpel és állással, mintha a zöld
10   II,   XXII|          reá nézve annyi ijesztő képpel bírt, melyből annyi nyájas
11   II,   XXXI|         ugyanazon sima, mosolygó képpel, amilyennel rendesen láttuk.~ ~–