Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|        megmentett csecsemőt, a keblén viselt gyémánt fétist akasztva
 2    I,    VII|    egész mégis oly összhangzó. Keblén hármas rubinkapocs fogja
 3   II,     XV|   magát abban ily pongyolán, s keblén szűkebbre hurkolja az ingfodor
 4   II,     XV|     össze voltak téve reszkető keblén, sietett, sietett azt elmondani,
 5   II,    XXI|         lengő marabutollakkal; keblén elöl három rubingomb tartá
 6   II,   XXII|  tekintetben azon nőhöz, kinek keblén e férfi a legnagyobb boldogságot
 7   II,    XXV|         És midőn kisírta magát keblén, elcsöndesült a nő, elhagyta
 8   II,    XXV|   életében. Midőn zokogva az ő keblén függött.~ ~Már most akármilyen
 9   II,  XXVII| kisgyermeket tartja ölében, ki keblén csendesen elaludt.~ ~A beteg
10   II,  XXVII|   kezeit a beteg, és összetéve keblén, elrebegi az egyszerű imát,
11   II,    XXX|      vinni. Szentirmayné vitte keblén. És mindenki, aki látta,