Kötet, Fezejet

 1    I,     II|    Csupán nekem kell tudnom az igazat; mert én bankár vagyok.
 2    I,      V|  költők hazudnak, az élet mond igazat.~ ~Azon művésznő, kinek
 3    I,     VI| páholyt.~ ~– Hát érdemes ennek igazat mondani? – szólt Rudolf
 4   II,    XIV|        ön mondott. Érzem, hogy igazat mondott, de mégis tagadom.
 5   II,    XIV|    Érzé magában, hogy Kárpáthy igazat mondott. A leány a csábító
 6   II,     XV|      szoktam hallgatni. Még ha igazat mondana is, nem volna az
 7   II,  XVIII|       elgyújtva.~ ~– Óh, abban igazat adok önnek, kedves Flóra!
 8   II,    XIX|     meghallgatnak, mindenkinek igazat adnak, senki címét el nem
 9   II,    XIX|          Persze, aztán mi csak igazat mondunk róluk.~ ~– És az
10   II,   XXIV|      Az nem lehet, mondj nekem igazat.~ ~Rudolf elkomorodott,
11   II,   XXVI|         Ezer ördög! Ha te most igazat beszélsz!~ ~Abellino arca