Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      s ujja hegyével megbökve homlokát, ex tempore * kiugratá a
 2    I,     II|   Vagy úgy? – kiálta a bankár homlokát megütve. – Ön kevésbé bánná,
 3    I,      V|      hűs kezével lohasztá égő homlokát, s biztató suttogásával
 4    I,      V| lehajolt hozzá, és megcsókolá homlokát.~ ~– Ne gondolj vele, Tharaud;
 5   II,    XIV|     Boltay végigsimítá izzadó homlokát kezével, s erőtetett nyugalommal
 6   II,  XVIII|    ismét előkerült, ezúttal a homlokát kellett megtörülni véle,
 7   II,  XVIII|    gyapot zsebkendővel fényes homlokát. Nagyon meg volt akadva
 8   II,     XX|   hetednapra – – (itt elkezdé homlokát dörzsölni János úr, nem
 9   II,   XXIV|       bókért meg kelle Rudolf homlokát csókolni.~ ~– De kiről hát?~ ~–
10   II, XXVIII|       lenni egykor!… És midőn homlokát a hideg márványra hajtá,
11   II,   XXIX|  Rudolf megcsókolta a gyermek homlokát.~ ~– Hogy örül, mintha tudná,