Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     mellyel ha segélyére menne az érkező vendégnek, úgy kirántaná
 2    I,     II| egyenruhákban kevélykedve, kik az érkező vendégeket kézről kézre
 3    I,     II|   csöndesen megrázva, tenyerét az érkező elé kinyújtá, mit az hasonló
 4    I,    XII|         kellene megküzdenie.~ ~Az érkező léptei végighangzottak a
 5    I,    XII|         távollétében minden hozzá érkező levelet elolvashassak, s
 6    I,   XIII|    esperes! – monda a gyászhírrel érkező Palkó.~ ~– Ki ne ereszd
 7    I,   XIII|   szalvékat kellett volna adni az érkező uraság elé, egy puska sem
 8   II,  XXIII|      látni, mint hökken vissza az érkező szokatlan pongyolájától.~ ~
 9   II,  XXIII|           együtt – szitkozódék az érkező –, most nem tudtam, hogy
10   II,    XXV|          arcát, s férje karján az érkező elé sietett.~ ~Mi a halálra
11   II,   XXIX|     sietett, s megrázta forrón az érkező kezét.~ ~– Köszönöm, Rudolf,