Kötet, Fezejet

 1    I,      I| muzsikáló úr hegedűvel kezében, ének és zene, versrikácsolás,
 2    I,     VI|        bűvölő, csábító; maga az ének is messze esett attól, ami
 3    I,     VI|             Catalani megállt az ének közepén, s látható bosszúsággal
 4    I,     VI|  lehetett megismerni, melyik az ének, melyik a zene hangja; majd
 5    I,   VIII|         darabig csak ment is az ének, de akkor a cigányútra talált
 6    I,     XI|    fölséges; óh, mily magasztos ének!~ ~Erre csakugyan oda kellett
 7    I,     XI|        megjelent Abellino.~ ~Az ének végeztéig hallgatott, de
 8    I,   XIII|   függönyös peristylben harcias ének mellett fehér és rózsaszín
 9    I,     Sz|          kántus – itt: köszöntő ének~ ~kántus prézes – a református
10   II,   XXIX|          Nekem oly szép volt ez ének mind.~ ~– Óh, uram – szólt
11   II,    XXX|   elhunyt neje mellé. Az utolsó ének oly enyészetesen hangzott