Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         magát szeretetre méltóvá előttem.~ ~– Hogyan? Nem értem.~ ~–
 2    I,     II|         találom, hogy valaki már előttem benne ül.~ ~– Értem – szólt
 3    I,     II|      Hanem én hallgatni szoktam. Előttem a nepauli herceg családi
 4    I,     II|          hogy majd meglátjuk, az előttem álló utak közül melyik lesz
 5    I,    XII|   mosolygott.~ ~– Nekem mindegy. Előttem nem becsesebb az élet annál
 6   II,     XV|  keresztül, elbújva láthassam őt előttem elmenni, hallhassam, mikor
 7   II,  XVIII|       ezek itt mind idegen nevek előttem, egyet sem ismerek azok
 8   II,  XVIII|         mint akiknek a nevei itt előttem állnak, de mégis a nagyságod
 9   II,   XXVI|     vagyok, és nem engedem, hogy előttem egy nőt rágalmazzanak, akit
10   II,   XXIX|      olvastam abból. Szentség az előttem. Az ágy előtt még a két
11   II,   XXIX| Végrendeletemet azon kezdem, aki előttem a legkedvesebb volt a világon,