Kötet, Fezejet

 1    I,   VIII| kívángatnak szerencsés jó reggelt Varju András uramnak; de Varju
 2    I,   VIII|          Varju András uramnak; de Varju András uram senkit sem ismer,
 3    I,   VIII|          Hát! Még le se feküdt.~ ~Varju uram kotródott tovább. Most
 4    I,   VIII|     uraiméknak, melyet le is rótt Varju uram, minden hosszadalmasság
 5    I,   VIII|          elvégeztem.~ ~– Jól van, Varju uram.~ ~Most lássunk nevezetesebb
 6    I,   VIII|         hordón.~ ~Itt következett Varju uram. A sors még magasabbra
 7    I,   VIII|          a cél végéhez odaállíták Varju uramat a vörös zászlóval,
 8    I,   VIII|     odaugratott, hirtelen kikapta Varju uram kezéből a zászlót,
 9    I,   VIII|           ezúttal úgy kikapta azt Varju uram kezéből, hogy maga
10    I,   VIII|           uram kezéből, hogy maga Varju uram is leesett a lórul.~ ~