Kötet, Fezejet

 1    I,      I|   báránybőr süvegét, s bundáját vállára kanyarítva kilépett az udvarra.~ ~
 2    I,     II|   mosolyogva tevé kezét a dandy vállára, s biztató hangon monda:~ ~–
 3    I,   VIII| kantárszárát, s a pányvakötelet vállára kapva elkezdett futtatni
 4   II,  XVIII|       gömbölyű karját az öregúr vállára –, ezek itt mind idegen
 5   II,     XX|     fogantyúkkal, oldalt egymás vállára boruló kettős címerekkel,
 6   II,    XXI|       úrnőjét, hogy addig tegye vállára a lábát, s nagy tisztelettel
 7   II,    XXI|    nyeregbe. A nő ájultan borul vállára, a paripa szilajon száguld
 8   II,   XXII|         ágyából, akkor is férje vállára támaszkodva sétált végig
 9   II,    XXV|         karjaiból, s odahajolva vállára, fülébe súgá:~ ~– Mármost
10   II,    XXV|      kezét, önkénytelenül férje vállára hajtá szédülő fejét.~ ~Rudolf