Kötet, Fezejet

 1    I,    III|  időkben felmerültek, büszkévé tesznek bennünket nyelvünkre, fajunkra.~ ~
 2    I,      V|    dolguk, oly előkészületeket tesznek, melyek önt megszomoríthatnák;
 3    I,   VIII|     karikásaikkal, fogadásokat tesznek egymás között, és az mind
 4    I,   VIII| fűszeresebb virágok merészebbé tesznek minden fűevő állatot, midőn
 5    I,      X|        az egész ebéd alatt nem tesznek egyebet, mint egyre sóhajtoznak.
 6    I,      X|       és bankárokkal, azok úgy tesznek, mintha nem látnák, sőt
 7    I,   XIII|       ártatlan embert bolonddá tesznek!~ ~Abellino volt az utolsó,
 8   II,    XIV|     kire kortársai fogadásokat tesznek, mint lóversenyeken szoktak,
 9   II,  XVIII|   nagyúri személyek is sok jót tesznek a szegényekkel, de azoknak
10   II,   XXIV|     percben, mint akit a sírba tesznek.~ ~Rudolf néhány udvarias