Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       lőni való! Mais v'la. * A szerencse engem megszeret. Ekkor történik,
 2    I,      I|        c'est bien charmant! * A szerencse istenasszony nem hiába dáma,
 3    I,      X|   kedves jó rokonom. Óh, milyen szerencse, valahára láthatni…~ ~–
 4   II,    XIV|       körben, melybe csak a vak szerencse emelte, le fogják nézni,
 5   II,    XIV|  fényesebb volt, sokkal nagyobb szerencse, mint hogy egy nyugalmas,
 6   II,    XIV|  hidegen, okosan felelt:~ ~– Az szerencse volna, de nem boldogság.~ ~–
 7   II,     XV| becsületes emberek. Milyen ezer szerencse rád nézve, hogy ide kerültél;
 8   II,     XV|         abból lesz a legnagyobb szerencse! Fáni! Te fázol?~ ~– Nem,
 9   II,   XVII|      polcon elismerni, melyre a szerencse és egy bohó vénember szeszélye
10   II,  XXIII|         meglát.~ ~– Részemről a szerencse. Tehát beszéljünk egyébről.