Kötet, Fezejet

 1    I,     II|         elébb körülnézve magát, ha sima haját nem borzolta-e fel –,
 2    I,      V|        kinyújtva, megfogá Jozefine sima fehér kezét, s odavoná őt
 3    I,     VI|    glaszécsizmáikat, s össze tépte sima öltönyeiket a nagy perpatvarban,
 4    I,    VII|      fedetlen hagyá karjait, miket sima érckarmantyúk szorítának,
 5    I,      X|           nőtlen, negyvenes férfi, sima képű, szelid kedélyű ember,
 6   II,     XV| hajfodrozata kifogás nelküli, arca sima, bajusza, szakálla festői,
 7   II,   XXII|         forró, égő, homlokon lágy, sima kéz érintése vonul végig,
 8   II, XXVIII|            képzelé, hogy most az ő sima vállán nyugszik feje.~ ~
 9   II,   XXIX|         vissza többet soha. Holnap sima fal lesz az ajtó helyén,
10   II,   XXXI|           gazdag bankár, ugyanazon sima, mosolygó képpel, amilyennel