Kötet, Fezejet

 1    I,     VI|    toppantott.~ ~Abellino dühösen rohant erre ki a páholyból, fel
 2    I,     VI|       jöttek a triáriusok. * Elöl rohant az excellens ifjú vállán
 3    I,    VII|              Rudolf pedig sebesen rohant le a lépcsőn; egy sarokfordulatánál
 4    I,   VIII|      szilaj állat, s a lovag felé rohant.~ ~Ez rögtön megfordítá
 5    I,   VIII|       fejét megrázva, ádáz dühvel rohant a lovagra, s mielőtt annak
 6    I,   VIII| megfeszült nyakán, hanyatt homlok rohant előre egyenes irányban,
 7    I,   VIII|       bikát, az mindig sebesebben rohant; a lódobogás, ostorpattogás,
 8    I,   VIII|      székeket kinyújtott karokkal rohant reá, hogy egyszeribe szétmorzsolja.~ ~
 9    I,    XII|          székéről, s kétségbeesve rohant nagynénjéhez, arcát annak
10   II,    XVI|   összebeszéltek volna, oly közel rohant egymáshoz mindkét vívó,