Kötet, Fezejet

 1    I,     II| frankomért. De menjünk tovább. Az önre nézve nem elég, hogy adósságait
 2    I,     II|        kellemetlenek fognak lenni önre nézve, de tudok egy esetet,
 3    I,      V|      Magyarországban születtem, s önre, mint hazám leányára, büszke
 4    I,    VII|         Hein? * ~– Ki fogja magát önre bízni?~ ~– Én, én! – kiálta
 5    I,      X|  kérelmemet foganatosítsam, és ez önre nézve sok kellemetlenségnek
 6   II,     XX|         nagy férfiúnak –, hogy én önre haragszom? Igen komolyan
 7   II,   XXIV|      közül –, tudja-e ön, hogy én önre haragszom?~ ~Az mindenesetre
 8   II,   XXIV|          hogy én kénytelen voltam önre igen sok elméncséget mondani?~ ~–
 9   II,    XXV|       kétségbeeséssel küzd, midőn önre gondol? Boldogabb lesz-e
10   II,   XXXI|     csalódás annál nagyobb legyen önre nézve a szemei a megszólalásig