Kötet, Fezejet

 1    I,     IX|     amit Abellino tartott.~ ~– Nos? Nos? – kérdé a korifeus
 2    I,     IX|     Abellino tartott.~ ~– Nos? Nos? – kérdé a korifeus hazaérkező
 3    I,      X| elvegyék azokat kezei közül? – Nos uraim, mondják meg, mit
 4    I,    XII|   kielégítésére megbízott.~ ~– Nos? Hát aztán?~ ~– Tehát –
 5    I,   XIII| Kicsoda? Az a szélkergető…~ ~– Nos? Mi az? Tanulja meg kend,
 6    I,   XIII|    örömtől ragyogó arccal.~ ~– Nos? Találd ki.~ ~– Béla öcsém! –
 7   II,   XVII|      meg. Hiszen most már ő is nős volt.~ ~Fanny remegve gondolt
 8   II,  XXIII|       ő azt hitte magáról.~ ~– Nos, édes barátom, tehát visszajöttél
 9   II,    XXV|        hogy te kémkedni jársz. Nos, mit tanultál?~ ~– Neked
10   II,  XXVII|        a szomszéd terembe.~ ~– Nos, uram; mi az, amit ön nekem