Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      megnémult, amint a hallgató néma arcra tekinte, mely véres
 2    I,      V|       elhidegülését tanúsítja, a néma hallgatással, midőn lelkében
 3    I,    VII|         láthatólag kigyullaszt a néma szenvedélyek lángja. Szemeinek
 4    I,    VII|       imádkozni is lehet, s csak néma vágy vagy csaló varázslat
 5   II,    XIV|    sohasem lehet egyébbé halandó néma vágynál, mely hasonlatos
 6   II,    XIV|         a halálos mérget, mely a néma szerelemből támad.~ ~Végigborzadt.~ ~
 7   II,   XXII|             Mi legyen akkor ő?~ ~Néma tanúja e boldogságnak, melyről
 8   II,   XXII|          Teréz. Midőn megcsókolá néma ajkát, s aztán kocsira ült,
 9   II,    XXV| bűvös-bájos szép volt ez asszony néma fájdalmában, amint lassan,
10   II,   XXIX|          vetve szemével, még egy néma csókot vetve kezével a sötétség