Kötet, Fezejet

 1    I,      I|   mondani fölötte.~ ~A nagy úr kacagott, hogy az orcája elkékült
 2    I,      I|   ebben a szobában.~ ~Abellino kacagott az öreg tehetlen haragján:~ ~–
 3    I,     II|  mondva, ön megfelelt nekem! – kacagott az ifjú dandy. – E bonmot-rul *
 4    I,    VII|     szavát tartani.~ ~Abellino kacagott, mint szoktak azok, kik
 5   II,    XIV| Utoljára Boltay mester maga is kacagott, olyan jókedve támadt.~ ~
 6   II,    XIV|       gyanánt.~ ~Boltay mester kacagott, hogy a könnyei csorogtak
 7   II,    XIX|        Szemtirmayné kedélyesen kacagott.~ ~– No, tehát jer ide,
 8   II,    XIX|    jókedvét osztani, s maga is kacagott szórakozottságán.~ ~– Most
 9   II,     XX|    burgonya. Az egész társaság kacagott, mert mindenki tudta, hogy
10   II,  XXIII| előnyeit.~ ~Ezen még nagyobbat kacagott Kecskerey.~ ~– Amióta elváltunk,