Kötet, Fezejet

 1    I,      I|   még csak ki, mily rosszul illik arcához e gúnyos, kötekedő
 2    I,     VI|   minden szabad, minden jól illik.~ ~Az ifjú óriások magukon
 3    I,    VII|      de nagy urakhoz ez nem illik, a divatszerű blazírt kedélyek
 4    I,    VII|      mely különben igen jól illik piros, egészséges matronális *
 5    I,   VIII|     ahogy rangbeli emberhez illik, pörge kalapját ékesíti
 6   II,    XIV|   neked valakit, aki hozzád illik.~ ~– Jó lesz biz az, Boltay
 7   II,     XV|    már azt sem kérditek, mi illik, mi nem illik? Hát ti már
 8   II,     XV|  kérditek, mi illik, mi nem illik? Hát ti már sohasem fogjátok
 9   II,     XV| máskor, de a halványság úgy illik neki. János úr magánkívül
10   II,  XVIII|   van; az engedékenység jól illik az anyáknak, az őket ékesíti,