Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|      a követ cselédei, s nagy ijedten rohannak le a lépcsőn kiabálva
 2    I,     VI|   tenyér tapsolni.~ ~Kárpáthy ijedten tekinte fel: „Micsoda ügyetlen
 3    I,     VI|    zendült meg, hogy Catalani ijedten kapta vissza a fejét, mintha
 4    I,     XI|    szemközt nyitott hintóban, ijedten futott be egy ismerős asszonyság
 5    I,    XII|    ülő éppen akkor szállt ki. Ijedten, összerezzenve kapta vissza
 6   II,     XV|    Fanny hirtelen felrezzent. Ijedten tekinte szét, mintha először
 7   II,  XVIII|     felé fog járni, s maga is ijedten veszi észre, mennyit mellőzött
 8   II,    XXI|         Ez Kárpáthyné! – szól ijedten Flóra, s korbácsot ad lovának,
 9   II,    XXV| sürgetőzék a jó öreg.~ ~Fanny ijedten, tétova szemekkel tekinte
10   II,  XXVII|      ön mondani? – ordíta fel ijedten Kárpáthy, s arca elkékült.~ ~–