Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       megörökíttetni.~ ~– Hol van Gyárfás? Hol kuttog a poéta? – kiálta
 2    I,      I|      egész mulatságot. – Frissen, Gyárfás, ízibe! Mondjon kend verset
 3    I,      I|        emberek nem kapnak enni.~ ~Gyárfás úr lehúzá szemöldökét, száját
 4    I,      I|       köze van – felelt nyugodtan Gyárfás. – Minthogy a töröknek enni
 5    I,      I| flanelldarabbal dörzsölve lábait. Gyárfás, a poéta és Vidra, a bohóc,
 6    I,      I|     földre, és behunyá szemeit.~ ~Gyárfás rögtön készen volt az epitáfiummal.~ ~ ~„
 7    I,   XIII|           aki mórióskodik, * mint Gyárfás poéta, aki verseket köpköd
 8    I,   XIII|        bolondjait, Vidra cigányt, Gyárfás poétát, Lokodi direktort
 9    I,   XIII|         fogják Dobozy történetét, Gyárfás most készíti hozzá a verset,
10   II,   XVII|     ilynemű versbe szedett piszok Gyárfás poéta által mázoltatott