Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      kocsma; a többire kinek mi gondja.~ ~És azzal szépen odatartá
 2    I,     II|         maga iránt lekötelezni. Gondja kiterjedt a tisztelt közönségre
 3    I,      X|        ne legyen rá többé semmi gondja. Engemet jó szándokomban
 4    I,     XI|         kinek őreá igazán semmi gondja.~ ~A leány fejéből semmi
 5    I,   XIII|       úgy megbántotta.~ ~– S mi gondja arra kendnek?~ ~– Óh, nekem
 6    I,   XIII|       felől tudakozódik. Hát mi gondja neki a nagyságos úr egészségére?
 7   II,   XVII|       prózában.~ ~Varga uramnak gondja volt mindezen leveleket
 8   II,  XVIII| vezérletet; ah, egy anya őrködő gondja megbecsülhetlen egy fiatal
 9   II,    XIX|      láttam. A többi az asszony gondja.~ ~Neki kell mindenre emlékezni,
10   II,   XXXI|        zászlói alá?~ ~– Volt rá gondja! – nevetett Kecskerey –