Kötet, Fezejet

 1    I,      V|     barbár emberek, kikről mi forró égalj művelt szülöttei azt
 2    I,      V|       fejét izzadt vánkosára, forró ajkait csókolá, égő fejét
 3    I,    VII|      midőn lehajló nyakán egy forró ajk égetését érzé. – Erre
 4    I,     XI| ismeretlen jóltevőnőhöz, hogy forró köszönetét elmondhassa neki,
 5   II,  XVIII|      kis kezet, és csókjaival forró, szívtől szakadt csókjaival
 6   II,   XXII|   volnék én boldogtalan!”~ ~A forró, égő, homlokon lágy, sima
 7   II,   XXII|      keze tán hűvösebb lesz e forró homlokon, s gyöngéden tapasztá
 8   II,   XXIV|      őt ölébe ne vonja, s egy forró, szerető csókot ne nyomjon
 9   II,  XXVII|  férjéhez; kinyújtja reszkető forró kezét, s megfogja vele férjeét,
10   II,  XXVII|     oly sebesen, keze nem oly forró többé; lélegzetvétele megkönnyebbül.~ ~