Kötet, Fezejet

 1    I,      X| szerencsétlenség várna rá.~ ~– Szegény Fáni! Nálunk a szolgálónak jobb
 2    I,      X|              nézesz többé!~ ~– Szegény Fáni, az a vén csont meg is fog
 3    I,      X|              is fog verni.~ ~– Szegény Fáni!~ ~– Szegény leányom!~ ~–
 4   II,     XV|                 Ah, minő szép vagy te, Fáni! – suttogá végre önkénytelen
 5   II,     XV|           vélte: „Milyen szép vagy te, Fáni!” … Ez a kerítőné suttogása
 6   II,     XV|           beszélni fog.~ ~– Alszol már Fáni?~ ~– Nem – rebegé a leány.
 7   II,     XV|               jött hozzá.~ ~– Fázol te Fáni?~ ~– Nem én – rebegé a leány
 8   II,     XV|                a legnagyobb szerencse! Fáni! Te fázol?~ ~– Nem, nem –
 9   II,     XV|            hogy már alunni fog.~ ~– Te Fáni – szólalt meg egyszerre,
10   II,     XV|                újra megszólalt.~ ~– Te Fáni! Tudsz te még hímezni?~ ~–