Kötet, Fezejet

 1    I,   XIII|              sajtot; aztán a dudai * esperes, az, akit én ki nem állhatok.~ ~–
 2    I,   XIII|    kötelességét.~ ~– Hisz itt van az esperes! – monda a gyászhírrel érkező
 3    I,   XIII|              sem szólt. Csakugyan az esperes urat kellett felkérni, megígértetvén
 4    I,   XIII|        vigasság lészen! – erősíté az esperes úr, és a jelenlevők mind
 5    I,   XIII|             ült Jancsi úr mellett az esperes, az asztal túlsó végén Kutyfalvi
 6    I,   XIII|          csakugyan meg is érkezék az esperes úr – ki azért maradt legutoljára
 7    I,   XIII|                Követték még aznap az esperes urat több főtisztviselői
 8   II,     XX| kuglófmorzsák miatt, ezen valamelyik esperes úr jött élete párjával.
 9   II,     XX|      keresztül késvillázta magát, az esperes úr személyes meglepetésére,
10   II,     XX|          mindenki tudta, hogy azt az esperes úr nagyon szereti. – „Mi