Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        előttem.~ ~– Hogyan? Nem értem.~ ~– No, én nem akarok évenkénti
 2    I,     II|       már előttem benne ül.~ ~– Értem – szólt a bankár furcsa
 3    I,      V| szeretőm volnál, akkor tehetnél értem mindent; de gondolj rá,
 4    I,     VI|     vannak imádói, csak azt nem értem, hogy miért kell azoknak
 5    I,    VII|       feledni a brit poétát sem értem, sem másokért, kik mind
 6    I,    XII|        egy ekkora gyereket kell értem küldeni, mint a kisujjam;
 7   II,     XV|      igazán törökül van. Én sem értem. Nézze ön!~ ~S azzal Boltaynak
 8   II,  XVIII|              Óh, nem, nem, nem! Értem, értem! Hagyjuk őket magukra!
 9   II,  XVIII|       Óh, nem, nem, nem! Értem, értem! Hagyjuk őket magukra! Sok
10   II,   XXIV|      talál rántani?~ ~– Ezt nem értem.~ ~– Ha azt fogják rólad