Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     volna, úgyhogy most csak egy eleven hazajáró lélek, ki eltompul,
 2    I,     VI|         sorait, a világszépségek eleven műtárlatát, onnan sorba
 3    I,   XIII|  meredtek, változtak Lokodi uram eleven képletei, s egyszerre széttárulván
 4   II,  XVIII| környékbeli ismerősök meglehetős eleven társaságban élünk, s előre
 5   II,  XVIII|         jókedvű, tiszta örömének eleven zajától. Oly hang ez, melyet
 6   II,     XX|   rosszul hangzott egy olyan kis eleven, mosolygó hölgy rózsaajkairól,
 7   II,     XX|       szép, a bájoló nőt és víg, eleven társaságot, mosolygó, derült
 8   II,   XXIV|               Ahhoz mégis nagyon eleven képzelődés kellene, hogy
 9   II,    XXV|        hazáig.~ ~Otthon a vidám, eleven, kedves nő futott eléje,
10   II,   XXXI|     paripáján, a gyermek egy kis eleven tatár lovon – Rudolf nem