Kötet, Fezejet

 1    I,      I|   Péter, és én meg vagyok vele elégedve.~ ~– Ah, óh, ah, monsignore
 2    I,      I|       rajta Szegeden. Meg volt elégedve.~ ~A chevalier-nak, ha benn
 3    I,     VI|        és szereplők meg voltak elégedve egymással, ami nagy ritkaság.
 4    I,    XII| megkérdezve, hogy meg vannak-e elégedve a nyújtott elégtétellel.~ ~
 5    I,    XII|         hogy ő annyira meg van elégedve ezzel a párbajjal, hogy
 6   II,    XIX|      és a magukéval meg vannak elégedve; a tréfát felveszik, s örömest
 7   II,     XX|    kimondhatatlanul meg voltak elégedve, s általában azt imádták
 8   II,   XXII|           Köszönöm, meg leszek elégedve vele. Lássa, én már előre
 9   II,  XXIII|  Abellino nagyon meg volt vele elégedve. Új tervek kezdtek agyában
10   II,    XXV|           Meg volt e magánnyal elégedve, s ha megmondjuk, hogy csaknem