Kötet, Fezejet

 1    I,      I| Szolgálóm pedig csúf, mint az éjszaka.~ ~– Csúf! Ah c'est piquant! *
 2    I,      I|     nábob, ez a Plutus, * egy éjszaka torkig eszi magát bíbictojással,
 3    I,    VII|   egész nap itt dolgoznak, és éjszaka mennek rongyot keresni.~ ~
 4    I,      X|       ad a patkányoknak, hogy éjszaka ne zörögjenek, ahelyett,
 5    I,     XI|   kilelte a hideg, hogy egész éjszaka lázban feküdt.~ ~Ilyen érzékeny
 6    I,     XI|   Senki sem tudta, hová ment, éjszaka jutott eszébe elhurcolkodni,
 7    I,     Sz|       primae noctis – az első éjszaka joga; a földesúr joga jobbágynője
 8   II,     XV|   szemmel tekint reá.~ ~Ez az éjszaka éppen ily viharos volt,
 9   II,     XV|     ez asszony.~ ~Óh, igen…~ ~Éjszaka, sötétben, mikor a gyertyát
10   II, XXVIII|     ég boltozatán összeér, és éjszaka van. Csak a sík hófehérsége