Kötet, Fezejet

 1    I,      I|    önöknek szalütírozni.~ ~Amilyen nagy volt a lárma, egyszerre
 2    I,     II|    felé fordítva, derekát, amilyen messzire lehetett, meghajtá,
 3    I,     VI| egy hártya választja el, s amilyen könnyen hajlik az elsőre,
 4    I,    VII|    nemsokára egy név, mely amilyen különösen hangzik a mi nyelvünknek,
 5    I,   XIII| olyan sort veretett rajta, amilyen csak dukált.~ ~Ez esettől
 6   II,    XIV|    lesz házi boldogságban, amilyen sohasem volt.~ ~Sándor felsóhajtott.~ ~–
 7   II,    XIV|   is valami otromba fickó, amilyen más munkásember szokott
 8   II,  XVIII|  Flórát értettük itt.)~ ~– Amilyen nagy az örömöm szép kis
 9   II,  XVIII|   oly boldoggá az ég, mint amilyen boldoggá tett ön engemet!~ ~–
10   II,   XXIV| mintha nem félne tőle.~ ~– Amilyen nagy veszteség a társaságra