Kötet, Fezejet

 1    I,      V|                a kihordó jól hallá az ajtón keresztül, mint parancsolá
 2    I,     IX|               hátulsó, nyitva hagyott ajtón a kitűzött órában, egy ideig
 3    I,      X|         boldogság fog a házba hullani ajtón, ablakon és kéményen.~ ~
 4    I,      X|           nőttek már szarvai, hogy az ajtón nem fér be velök, s mégsem
 5    I,      X|          amidőn kocogás hallatszik az ajtón, s minthogy senki sem felelt
 6    I,      X|               ment. Alig talált ki az ajtón, melyen bejött, s tántorogva
 7   II,    XIV|          kényelmesen sétál ki s be az ajtón, mely aranyai előtt megnyílik;
 8   II,     XV| kártyázószobába.~ ~Amint benyitott az ajtón, hallá, mint nevetnek, mint
 9   II,  XXIII|           maga az érkezett ront be az ajtón:– „Impertinensek ezek a
10   II,    XXV|            még rémítőbb.~ ~Kocogás az ajtón, alig ér rá kimondani, hogy: „