Kötet, Fezejet

1    I,    VII|       asszony nagyon szeretne veled beszélni.~ ~Rudolf leírhatlan
2    I,   VIII|       kik együtt farsangoltak veled. Én ezt igen jó tréfának
3    I,     Sz|     pompás~ ~farewell – isten veled~ ~fatigál – fáraszt, kimerít~ ~
4   II,     XV|     sem néztek többé, sőt még veled sem hagyták beszélni a leányukat.
5   II,     XV|       ha komoly szándéka volt veled. Mikor ő csak arra várt,
6   II,     XV|   titokban esküdött volna meg veled. Jaj Uram, bajos abban bízni,
7   II,   XXIV| hazudni, aki lelket cseréltem veled? Az nem lehet, mondj nekem
8   II,   XXIV|     az ember nem is tréfálhat veled.~ ~– Sőt inkább azért akartál
9   II,    XXV|    Mármost édes Rudolf, isten veled! Kívánjunk egymásnak jó