Kötet, Fezejet

1    I,     IV|    furcsa angol fiú, ki háttal ülve a társaságnak lovagolt egy
2    I,    VII|       fáradságot, hogy lóháton ülve keresztültörtessen a szitkozódó
3    I,   VIII|      pedig utána fakó szekéren ülve hajtatott, a jámbor népség
4    I,     XI|      iránt. A leány munkájához ülve nagyot sóhajtott. Teréz
5   II,    XIV|        el nem adom.~ ~Kárpáthy ülve maradt, s nyájasan fogá
6   II,     XV|        szép rendben, a hölgyek ülve, a férfiak állva falatoznak,
7   II,  XVIII|     édes Varga bácsi, maradjon ülve, vagy különben én is felállok.~ ~–
8   II,    Meg|       kocsi mellett, mint fenn ülve, egy egész nap folyvást
9   II,    Meg| színházban láttam őt páholyban ülve. A szerénység, a szűzesség